40147. lajstromszámú szabadalom • Berendezés közúti vonatokon az előre- és hátramenés megvalósítására

2 -leg a kormányesonkokkal, hogy a kormányrúd adott elfordulásánál a kormánykerekek határozott viszonyszám szerinti kisebb elfordulást végezzenek. Ez képezi alapföltételét annak, hogy a kocsi úgy előre mint hátrafelé menve helyesen kormányoztassák, anélkül, hogy menetirány változtatás] alkalmával meg kellene változtatni a kocsik kapcsolási pontját, ami az eddigi szerkezetek mellett nem volt elkerülhető. Az 1. és 2, ábrában (I, I) jelenti a kocsivonat egyes kocsijainak középső hajtott, (II, II) és (III, III) pedig a kormányzott tengelyeit, melyek a (22, 22) kapesolórudak útján és a még közelebbről leírandó (23) fogaskerékszegmensek segélyével úgy vannak egymással összekötve, hogy a (III) tengely elfordulásánál ugyanennyivel fordul el a (II) tengely is. Ilyképen a (II) és (III) tengelyek irányai mindenkor az (I) középső tengely meghosszabbításában fekvő (0) pontban metszik egymást, mely egyszersmind a (K, K) kanyarulatnak görbületi középpontja is. Elegendő köralakú (K—K) pályára nézve megvizsgálni a viszonyokat, mivel a tapasztalat azt mutatta, hogy a körpályán helyesen járó vonat egyébb viszonyok között is helyesen kormányoztatik. Tegyük föl először, hogy a vonat az (F) nyíl irányában halad úgy, hogy (A) a vezető kocsi. Ha a másik vezetett (B) kocsi mellső (II) kormánytengelye az eddigi kiviteleknek megfelelően, mereven volna a (D) kormányrúdhoz (1. ábra) kapcsolva s így vele változatlanul derékszöget zárna be, akkor úgy lesz helyes a kormányzás az előremenetnél, lia a (D) kormányrudat a megelőző (A) kocsi (P) pontjához kapcsoljuk csuklósan. Ha azonban a vonat menetirányát megváltoztatjuk úgy, hogy ez az(F') nyíl értelmében halad és (B) lesz a vezető kocsi, akkor a (D) kormányrudat le kellene szerelni és az (A) kocsi (III) kormánytengelyének (G) pontján az 1. ábrában pontozottan rajzolt (D') kormányrudat kellene mereven megerősíteni és a (B) vezető kocsi (P') pontjával csuklósan kapcsolni. A kormányrudak ily kicserélése azonban oly körülményes, hogy a gyakorlat igényeit egyáltalán ki nem elégítheti. Jelen találmány a kormányrúdnak és kapcsoló pontjainak változatlan megtartását engedi meg a menetirány változtatása alkalmával. Ezen célból jelen találmány Bzerint a mindig helyben maradó (D) kormányrúd (2. ábra) két vége úgy kapcsoltatik a (III), illetőleg (II) kormánytengelyek (G) és (Gl) pontjaival, hogy elhelyezése az (A) és (B) kocsikhoz képest mindig szimmetrikus s ennélfogva mindkét menetirányban használható lehet. Arról azonban gondoskodni kell, hogy ÍF) irányban való haladásnál (vagyis, ha (A) a vezetőkocsi) a kormányrúd (G) helyének kapcsolása egyszerűen csuklós legyen ; a (Gl) helyén pedig megfelelő kényszermozgás útján mereven kapcsoltassék a (II) kormánytengelyhez, míg ellenkező (F') irányú) menetnél gondoskodni kell arról, hogy a (G') kapcsolás legyen laza és a (G) kapcsolás kényszermozgású. A kapcsolások ezen megváltoztatása a 8. és 9. ábrákban föltüntetett, alább leírt könnyen kezelhető kapcsolattal gyorsan eszközölhető. A 2. ábrából kitűnik, hogy kanyarulatban való járás alkalmával a szimmetrikus elhelyezésű kormányrúd nem merőleges többé a (II) tengelyre mint az 1. ábránál. A (D) kormányrúd ugyanis az egyenes vonalú pályán való haladás alkalmával elfoglalt, a kocsi hosszirányába eső ós a (II) tengelyre természetesen merőleges helyzetéből a kanyarodás alkalmával a-j-b-szöggel lengett ki a kocsi hossztengelyéhez képest, míg a kormánytengely elfordulása csupán (a) szöggel egyenlő. Jelen berendezésnél tehát a kormánytengelynek és kormányrúdnak egyszerű merev kapcsolása nem használható, hanem oly kényszermozgású kapcsolást használunk, mely a kormányrúd bizonyos fokú elfordulása mellett kisebb szöggel állítja el a kormánytengelyt nevezetesen a kormányrúd a-(-b szögnyi elállításának a kormánytengely csupán egy kisebb (a) szögnyi elállítása felel meg. Ez péld. a 3. ábra szerint úgy érhető el, hogy a (D) kormányrúd (S) forgáscsapja nem esik össze a (II) tengely (Z) forgáscsapjával, hanem előtte fekszik. A (D) kor-