40106. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti összeütközések megakadályozására

— 2 — A szerkezethez tartoznak azonkívül a minden egyes őrháznál s így természetesen az állomás két végén is a vágánytól a megengedett legkisebb távolságra a vágány mindkét oldalán fölállított (10) oszlopok, melyeknek berendezése a következő: Az oszlopon (11) elektromágnes van elhelyezve, mely vezető összeköttetésben áll az őrházak jelző harangjaival olyképen, hogy mikor az állomás a vonat indításához a jelt megadja, egyidejűleg az elektromágnes is gerjesztetik, mely ennek következtében kétkarú emelő gyanánt kiképezett (12) fegyverzetét magához vonzza. Az oszlopon már most (13) jelző kar van forgathatóan elrendezve, mely a vonat indítása előtt, vagyis nem gerjesztett elektromágnes esetén a rajzon pontozott helyzetében függélyesen áll és ezen helyzetéten a (12) fegyverzet egyik végén, valamint a jelzőkaron kiképezett ujjak kapcsolata által fogvatartatik. A (13) jelzőkar kétkarú emelőt alkot és rövidebb karja működési vagyis a rajzon teljes vonalakkal kihúzott vízszintes helyzetében az oszlophoz erősített (14) rugóhoz fekszik. E helyzetében a (14) rúgó hatása ellenében (15) toló pecek tartja fogva. Az oszlopon azonkívül a pecekkel szemben (16) elektromágnes vau elrendezve, mely az őr által vagy önműködően záródó áramkörbe van iktatva és melynek fegyverzetét képezi a (15) tolópecek. A (10) oszlopok úgy vannak beiktatva az áramkörbe, hogy mindenkor a vonat menetirányától jobboldalt álló oszlopon jön működésbe (13) jelzőkar. Ennek a berendezésnek működése a következő : Mielőtt a vonat az állomást elhagyná, a szolgálatot tevő forgalmi tiszt megadja a szokásos hangjelzést. Ezáltal a (11) elektromágnest tartalmazó áramkör záratik úgy, hogy a (12) fegyverzet vonzatása következtében elereszti a (13) jelzőkart, mely egy a rajzon nem ábrázolt rúgó hatása alatt és önsúlyánál fogva lecsapódik vízszintes helyzetébe. Minthogy ezen kar a vonat menetirányának jobb oldalán van, a kalauzkocsira pedig a (3) kar a bal oldalon van kitűzve, a két kar rendes körülmények között nem érintkezik egymással, a vonat tehát szabadon teheti meg útját. Ha azonban ugyanazon vágányon ellenkező irányból is jeleztek vonatot, az e vonaton kitűzött s tengelye körül forgó (3) kar beleütközik az oszlopon elhelyezett (13) jelzőkarba, minek következtében a (3) kar irányából eltolódik és a kiálló (4) szöget benyomja, mely működésbe hozza a (9) csengőszerkezetet vagy tetszés szerint a vele kapcsolatban álló vészféket. A szembe jövő vonat tehát, figyelmessé téve a veszélyre, megáll, vagy ha a következő állomás közelebb van, óvatosan előrehalad, míg a másik vonat, mely a kiinduló állomáshoz van közelebb, föltétlenül óvatosan visszamegy az állomásba. Úgy a mozdonyvezetőnek, mint a vonatvezetőnek az állomási őrháznál lévő jelzőoszlopon elrendezett (13) kart mindenkor meg kell figyelnie, s ha az nem a megfelelő állásban volna, mi annak bizonysága, hogy a jelzést nem adták meg, megáll, míg csak a jelzést meg nem adják. Ha azonban az egyik állomás feledékenységből a jelzést nem adta volna meg s ezt a vonatszemélyzet is elmulasztotta volna megfigyelni, vagy ha az egyik vagy másik vezeték bármi okból nem működnék, az összeütközés veszélye mégis elháríttatik, mert a másik állomás föltétlenül megadta a jelt s az egyik vonat, figyelmessé téve a yeszélyre, ezt elkerülheti. A szerkezet köd, sötétség vagy más efféle nem bénítja, mivel teljesen önműködőlég adja meg a vészjelt. Mikor a vonat a következő őrházat elhagyta, egy az őr által avagy önműködőlég záródó külön áramkörbe iktatott (16) elektromágnes gerjesztetik, magához vonzza a (15) tolópecket úgy, hogy a most vízszintes (13) jelzőkar szabaddá válik és a (14) rúgó hatása alatt a pontvonalkázottan föltüntetett ferde irányba kitér, melyből az őr visszaviszi függélyes állásába úgy, hogy a következő jelzés leadására készen áll. Követő vonatok, mint említettük, mind-