40051. lajstromszámú szabadalom • Szövőszék körben elrendezett láncfonalakkal

zuk és ezenkívül a közbülső (5) csapággyal van ellátva. Az (5) csapágyat az (1) talapzatból kiemelkedő (6) állványrész hordja és ezen utóbbival összefüggő egészet képez. A (6) állványrészen továbbá a (7) csapágy van kiképezve, melybe a tetszőlegesen hajtott (8) tengelyt helyezzük; ezen (8) tengely a (9. és 10) kúpos fogaskerekek segélyével kapcsoltatik a (3) főtengelyhez. Ezen fogaskerekek áttételi viszonya olyan, hogy a (8) tengely egyszeri körülforgása alkalmával a (3) főtengely két fordulatot végez. A (8) tengely a (11) excentertárcsával van ellátva, mely a később leírandó «vezetőléc»-et működteti. Az (1) talapzat (13) csapágyai által alátámasztva bizonyos számú (12) lánchenger van elrendezve. A (14) láncfonalak fölfelé vezetnek és a tetszőleges állványrészre, pl. a (16) nyúlványokra erősített (15) feszítőgyűrűk mellett elhaladva egy javított fonalfeszítőhoz jutnak, mely vízszintes síkban van elrendezve és sorjában a láncfonalaknak csak egy-egy csoportjával áll érintkezésben. Ezen feszítőberendezés működési ideje a láncfonalakat szétnyitó szerkezetre való tekintettel úgy van megállapítva, hogy a láncfonalak a vetiilékfonálnak a szádba való vezetésekor megfeszíttetnek, viszont a szádok képzése alkalmával szabadon bocsáttatnak. Ezen javított feszítőberendezés bizonyos számú a sugár irányában elmozgatható (17) szegmensből áll, melyeknek külső (18) fölülete a láncfonalak fölvételére szolgál és (19)-nél mélyítéssel vannak ellátva a (20) gyűrű beillesztésére. A (20) gyűrű a (6) állványrészre erősísített (21) támasztólappal szilárdan van összekötve. Hogy a szegmensek sugárirányú elmozgása alkalmával a szegmensek végeinél hézagok ne képződjenek és hogy a láncfonalakra ható (18) föl Lilét köröskörül folytatólagos maradjon, az említett szegmensek végeit a (22) eresztékekkel látjuk el, melyek egymásba illeszkedve a szegmensek (18) fölületének folytatását képezik. A különböző szegmensek a (20) gyűrűn sugárirányban a következő módon mozgat , tatnak el: Mindegyik szegmens egy (23) karral van ellátva, mely a (21) támasztólapon levő (24) csapágyon helyeztetik keresztül és belső végén a (25) görgővel van ellátva. A (26) exentertárcsa a (3) főtengelyre van erősítve és a (25) görgőket és így a (17) szegmenseket is sorban kifelé tolja. A (24) csapágyak és (25) görgőket összekötő (28) nyelekre alkalmazott rúgók arra szolgálnak, hogy a (25) görgőket állandóan a (26) excentertárcsára szorítsák. A (14) láncfonalakat a szádképzés síkja alatt, a 2. ábrán látható módon a (29. és 30) gyűrűk segélyével keresztezzük. A szádképzésre bizonyos számú (31. és (32) nyüstpár szolgál, mimellett minden egyes nyüstpár nyüstjei egymás fölött vannak elrendezve és a nyüstpárok közelítőleg vízszintes síkban mozognak el (5. ábra). Minden egyes (31. és 32) nyüst a megfelelő belső és külső (33, 34, 35, 36) nyiistpálcákból van alkotva, melyekbe a (37. és 38) nyüstzsinórok vannak megerősítve, mimellett minden zsinór a szokásos nyiistszemekkel van ellátva, melyeken a láncfonalak keresztül huzatnak. Minden egyes nyüstnek pálcái a (41 és 42) mozgatható rudakhoz vannak erősítve, melyek külső végei a forgathatóan megerősített (43) kis tömbökbe vannak ágyazva. Az említett kis tömböket a gép bármely szilárdan álló részére erősíthetjük forgathatóan (5. ábra). A nyüstpálcákkal szilárdan összefüggő (41 és 42) rudak belső végére a (44 és 45) görgők vannak erősítve. Minden nyüstpárt egy függélyesen eltolható (46) léc hord; ilyen léc a jelen kiviteli alaknál 12 van. Ezen lécek egyike a (46a) léc, vezetőléc gyanánt szolgál. Minden nyüstpárnak (41 és 42) rúdjai egy-egy tolólánc fölső végeiben lévő nyílásokban tolhatók el (1. ábra). A szád képzésére minden nyüstpár egy ide-oda mozgó (47) szalaggal van ellátva, melynek végei a belső nyüstpálcákra vannak erősítve és a tolólécre erősített (48) görgő segélyével vezettetnek. A nyüstrudak (44 és 45) görgői a (3) tengelyre erősített (49) excentertárcsa által