39884. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti kocsicsapágyak kenőpárnatartóin

rimáiba berágódnék és így a jó ágyazási fölület megtámadtatnék. Hogy lehetővé tegyük a kenőpárnának a tengely eltolódásai alkalmával való eltolódását, a (3) alsó bádoglemez alatt egy második (9) bádoglemez van elrendezve, melyen a (3) lemez csúszhatik. Hogy ellenben a két bádoglemezt egymással összekössük, hosszirányú széleik, vagyis a tengellyel párhuzamos (10) szélek ferdén fölfelé vannak görbítve úgy, hogy emellett a (3) lemez (11) nyúlványokkal van ellátva, melyek a (9) lemez (10) szélére le vannak görbítve úgy, hogy a két lemez egymással elválaszthatatlanul össze van kötve, de egymáshoz képest hosszirányban eltolható. Nehogy a két lemezt hosszirányú eltolás által egymástól el lehessen választani, a (9) alátétlemez szélei (12)-nél függőlegesen föl vannak görbítve és a (3) lemez hosszirányú eltolását korlátozzák. Ezen elrendezés által lehetővé van téve, hogy a kenőpárna a tengely hosszirányában könnyen eltolódhassék, dacára annak, hogy állandóan erősen a tengelycsap fölé szoríttatik és hogy dacára annak, hogy a tartó egy egész összefüggő rendszert képez, a tartót összeszorítva, az egy darabból álló csapágytokok szűk nyílásain behelyezhetjük. A 6—9. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a (3) alsó lemez közvetlenül a csapágytok fenekén nyugszik, tehát hosszirányban nem tolható el. Ehelyett azonban az (1) fölső bádog az (5) haránttartóval nincs szilárdan összekötve, hanem négy (13) füllel van ellátva, az (5) haránttartó pedig két (14) fület hord. Két-két (13) fülen és a közöttük fekvő (14) fülen keresztül a (15) drót van dugva, mely a (13) fülekbe meg vau erősítve és a (14) fülekben könnyen eltolódhatik. Ezen drót tehát a fölső bádoglemez számára vezetéket képez, mely lehetővé teszi, hogy a helytálló alsó bádoglemezhez képest eltolódhassék és hogy így a tengely hosszirányú eltolódásait követhesse. Ezen foganatosítási alaknál még a (33) kengyel van alkalmazva, mely az (5) haránttartóba van akasztva és a szerkezet kezelésének megkönnyítésére, illetve a (6) rúgó összeszorítására és a kenőpárnatartó betolására és kihúzására szolgál. Ezen fogauatosítási alaknál még a (2) kenőpárna a (16) nemezalátéten van elhelyezve. Magától értetődik, hogy úgy a (33) kengyel, mint a (16) nemezalátét az 1—5. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál is alkalmazható. A 10 — 14. ábrában föltüntetett foganatosítási alak annyihan tér el az előbbitől, hogy a belső bádoglemez két egymással össszeköttetésben nem álló (17, 18) részből áll, melyek mindegyike rajta alkalmazott (19) fülek segélyével a (20) kengyelen a tengely hosszirányában eltolhatóan van ágyazva. Ezen (20) kengyelek mindegyike viszont az (5) haránttartóra (21 és 22)-nél vzn csuklósan ágyazva és ennélfogva a rajta megerősített (17 ill. 18) fölső bádoglemez résszel együtt fölcsappantható, ami a kenőpárnatartónak a csapágytok nyílásain keresztül való kiemelésére és behelyezésére nézve előnyös. A tulajdonképeni kenőpárna, úgy mint a 6—9. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a (16) nemezalátéten nyugszik, miáltal a kenőpárnának alátámasztása a (17, 18) lemezek közötti hézagban is biztosítva van, mialatt a (17 és 18) részek mindogyike a másiktól függetlenül eltolódhatik. ami különösen lökésszerű eltolódásoknál előnyös. Alulról a (20) kengyelek az (5) haránttartón támasztatnak alá, melyre rendes helyzetükben fölfekszenek. A 15—18. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az ugyancsak két (17, 18) részből álló fölső bádoglemezt két háromszögalakú keret hordja, mely keretek mindegyike az alsó bádoglemezből és két (23) síntől áll, amelyek az alsó bádoglemezhez a (24, 25) csapok körül forgathatóan vannak megerősítve, fölül pedig, vagyis a háromszög csúcsánál a (27) csap segélyével vannak egymással összekötve. Hogy a háromszög magassága változtatható legyen, a (23) sínekben a (27) csapok számára készített nyílások (26) hosszhasítékok alakjával bírnak. Ezáltal lehetővé válik, hogy ha a hasítékok elegendő hosszúak, hogy a háromszög csúcsa, vagyis a (27) csap magas-