39876. lajstromszámú szabadalom • Karburátor robbanó erőgépek számára

- 2 — segélyével, melynek egyik vége a külléggel közlekedik és másik végével az (1) csőre van fölkelyezve, mely cső a fúvókát a (v) tartánnyal összeköti. A benzin a (v) tartány állandó nyomásával a kis (i) nyíláson át lép be a (j) csőbe és a motor ugyanazon mértékben fejt ki szívást azon fuvókára is, melynek kiáramló mennyisége állandó. Az (i) nyílás keresztmetszetét egy tűszelep vagy valamely más eszköz, a (g) porlasztóval egyidejűleg oly módon szabályozza. hogy a két fúvóka együttes - kiáramló mennyiségei az erőgép két szélső sebességénél megfelelő és állandó karburá lást eredményeznek. Ha a berendezés üzemben van ós a sebesség gyorsíttatik, akkor a (g) fúvókán át kiáramló folyadékmennyiség gyorsabban nagyobbodik, mint a beszívott légmennyiség; minthogy azonban a (h) fúvóka kiáramló mennyisége nem nagyobbodik, ennélfogva ezáltal az első sugár fölöslege kiegyenlítetik. A most leírt elv többfóleképen alkalmazható. A 2. ábra oly karburátort mutat, mely központos sugarakkal, dolgozik. A karburátor (a) testébe az esetleg előmelegített levegő (e)-nél lép be, ezután a (g, h) fúvókák körül áramlik, miközben benzint vesz föl, és erre a (d) nyíláson át a (p) szelep nyitásának mértékében nagyobb vagy kisebb mennyiségben az erőgéphez halad. A két (g, h) fúvókát a (v) tartány táplálja benzinnel, mely tartányban a folyadékfölszin állandó magasságban tartatik. A fúvókák (s)-nél nyílnak és következő berendezéssel bírnak: 1. Az egyik központosán elrendezett (g) fúvóka a (c) csatorna által közvetlenül van az állandó folyadékfölszinnel bíró tartánnyal összekötve; ezen fúvóka az összes közönséges karburátoroknál föllépő ingadozásoknak van kitéve, azaz kiáramló mennyisége nem pontosan úgy változik, mint a karburátor légkiáramlása, hanem a fúvóka kiáramló mennyisége nagy sebességnél túlságos, míg kis forgássebességeknél ki nem elégítő. 2. Ezen első fúvókán egy második (h) fúvóka van oly módon elrendezve, hogy a két fúvóka között gyűrűalakú tér marad szabadon, mely az (f) csatornán át a (j) csővel áll kapcsolatban. Ezen (j) eső, melybe a (k) szitán át külső levegő léphet be, a kalibrált (i) nyíláson át időegységenként állandó benzinmennyiséget kap; a küllégbe nyíló (i) nyílás kiáramló mennyiségét tényleg csak a reája ható benzinoszlop nyomása szabja meg, mimellett a benzinoszlop magassága egy ismert úszóberendezés és tűszelep által állandóan tartatik. Megjegyzendő, hogy az erőgép járásának változásai nem befolyásoltatják az (i) nyílásból kiáramló folyadékmennyiséget, amenynyiben az igen kis (s) gyűrűtérre ható szívás csak azt létesíti, hogy a benzin azon mértékben vezettetik el, mint amily mértékben az (i) nyíláson át a (j) cső fenekére kerül. Ha az (i) nyíláson át több benzin áramlik ki, mint amennyi elvezettetik, akkor az (f) csatornában légbuborékok kerülnek össze a benzinnel, ami nem jár hátrányokkal. A pornak a (j) csőbe való behatolását a (k) szita akadályozza meg. A szitatest egyidejűleg az (r) lemezrúgó forgástengelye gyanánt szolgál. Az (r) rúgó a benzintartány (t) födelére nyomást fejt ki, azon célból, hogy a födelet leszorítsa. A födél szabaddá tételére és erre következő szabad kezelhetősége céljából tehát elegendő, ha a rúgót egy negyeddel elforgatjuk. A rúgó azáltal tartatik helyzetében, hogy hátsó vége részben egy az (a) testben kiképezett (x) horonyba lép be. A 3. és 4. ábra szerinti kiviteli alaknál a szokásos szerkezetű (g) fúvóka a (c) csatorna által közvetlenül a (v) tartánnyal van összekötve, melyben a folyadékfölsziu állandó magasságban tartatik. Ezen kiviteli alaknál a kompenzáló fúvóka (4. ábra) a fojtócsappanó zárt helyzetében (u)-nál a fojtócsappanó alsó felének irányában nyílik. Az (u) nyílás az (n, f) csatornákon át a külléggel közlekedő (j) csővel van összekötve. A (j) cső fenekére a kalibrált (i) nyíláson át, azon benzinmennyiség