39817. lajstromszámú szabadalom • Egymás mellett elhelyezett, kiváltható hullámos elemekből alkotott fölületi kondenzátor
- <i -kek egymással közlekedhessenek. Az elemek födelét és fenekét oly módon alakíthatjuk, hogy a hullámbádog fölső részén félkör alakú görbületeket képezünk ki, melyek akkor, mikor a (12, 13) lemezeket széleiken egymással egyesítjük, két, az elemek szélességével egyenlő átmérőjű és a gőz elosztására szolgáló, illetve a légszivattyú vezetékével kapcsolható (16, 17) hosszanti vezetéket alkotnak. Ezek a vezetékek a leírandó nyílásokon közlekednek a már említett (3) és (5) gyűjtőkkel. Könnyen beláthatjuk, hogy a (17) vezetékek kevésbbé fontosak, mint a (16) vezetékek, mert a leszívandó gőz térfogata jóval kisebb, mint a bevezetett gőzé. A két (12) és (13) lemez végeiken a (18) fölhajtások útján, szögecsek segélyével vannak egymással összekötve, eme fölhajtásokba a (20) vonórudak (19) végei vannak befogva. Eme (20) vonórudak célja a következő : A leírt fölületi hűtőben az egyes (11) elemek belsejében a nyomás kisebb, mint azok külső fölületén, ezért gondoskodni kell arról, hogy a külső nyomás hatása alatt az elemeket alkotó bádog hullámvölgyei egymásra ne szoruljanak. Ezt a (£0) vonórudak biztosítják, melyek a lemezekre merőlegesen álló, a hullámvölgyek között létesítendő közökkel egyenlő szélességű lemezek, melyek (19) végeiken oly célból, hogy a (18) fölhajtásokba befoghatok legyenek, derékszög alatt el vannak csavarva. Hogy a hullámbádogok a vonórudakon nagyobb felületen támaszkodhassanak meg, a vonórudakat (Z) keresztmetszettel képezhetjük ki, de lehet a vonórúd két szélén a hullámoknak megfelelően görbülő karimákat is kiképezni. Természetes, hogy a vonórudak elrendezésének és elosztásának olyannak kell lennie, hogy a gőz átvezetésére elegendő keresztmetszetet hagyjanak szabadon és így a tartályokban egyenletes légritkulást engedjenek létesíteni. Hogy a lemezek között levő (16) és (17) vezetékek egész hosszán a kellő tömítést biztosíthassuk, a (20) vonórudak (19) végei között a kötést létesítő fölhajtásban köztartókat helyezünk el és az egyik, pl. a (12) lemezt a másik (13) lemezre hajlítjuk, mint az a 4. ábrán látható. Az egyes elemeknek a hullámokra merőleges szélein a lemezek kapcsolása ugyanígy történik, mint a hosszanti oldalon, mely célból eme széleken a lemezeket igen természetesen megfelelően kell alakítani. Mindegyik elem külön gőzbevezető és külön gőzelvezető nyílással van fölszerelve. Minthogy a fölületi kondenzátor hűtő föliilete rendkívül nagy, a gőz bevezetésére szolgáló keresztmetszetnek is igen nagynak kell lennie, a gőzbevezető nyílás és a (3) gyűjtő kapcsolási módja pedig a találmány egy lényeges részét képezi. Ez a kapcsolat a következő: Nyilvánvaló, hogy a hullámok és evvel a vízkeringés szabályosságának föntartására a (21) vezetékeket egész hosszukon sértetlenül kell hagyni és hogy az egyes elemeket a (3) és (5) gyűjtővel legelőnyösebben a hengeres (16), illetve (17) vezetékeken kapcsolhatjuk össze, továbbá hogy előnyös, ha a kapcsolást a vezetékek közepén végezzük, hogy ily módon a beáramló gőz két úton juthasson az elvezetés helyére és hogy mindkét oldal felé szabadon kiterjedhessen. Ezért az egyes (16, 17) vezetékek közepén a két (12, 13) lemezt a kapcsolási helyén kivágjuk és eme kivágásokba lapos (22, 23) karimákat erősítünk be, melyek a keskeny (24, 25) oldalukon a két lemez között kapcsolatot létesítő fölhajtásba hatolnak be, hosszabb oldalukon pedig egy-egy lemezhez vannak alkalmas módon, tömítve kapcsolva. A föntebb jelzett karimák (26, 27) nyílásokat hagynak szabadon, melyek a (3), ill. (5) gyűjtő fenekén kiképezett (261 ), illetve (27l ) nyílásoknak megfelelően vannak elrendezve. Eme két résznek egymásra fektetésével tömített kapcsolat létesül a gyűjtő és a kondenzátor elem között, ha a két rész között valamely (30, 31) tömítőanyagot helyezünk közbe és a két megfelelően elrendezett (32, 33) csavart meghúzzuk. A kötésnél tehát oly kiugró részek, melyek az elemek kiváltását megnehezítenék, alkal-
