39776. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mérlegelő gép
2 körülfogó (9) konzol hordja a forgatószerkezetnek alsó részeit. A konzolokra támaszkodnak a (12) csavarok által megtartott (11) tömbök (5. ábra), melyeknek fölső fö!ülete a mérlegrúd lengési irányának megfelelően legömbölyíttetik. Ezen görbítést a 2. ábra a—b vonala tünteti föl. A leírt részek a mérlegrúd által hordott részekkel, melyek a rúd oldalrészeire csavaroltatnak, együtt működnek. A forgatószerkezet fölső részei, mint azt a 2. ábra e—d vonala jelzi, sík fölülettel bírnak. Az alsó tömbök rovátkolva vannak, miáltal a (11a) bordák keletkeznek (5. és 7. ábra), ezen bordák élein a fölső tömb legördül. A forgatóberendezés ily módon a piszoktól megszabadíttatik, mert a rovátkákba szorított piszok ezekből eltávolíttatik. Azáltal, hogy a mérlegrúd mozgatásánál egy szegmensszerú rész a mérleg forgási pontján legördül, a súrlódás csaknem elkerültetik. A síkot igen sok élből összerakva képzelhetjük, mely élek mindegyikét a szomszédos anyag a töréstől és kopástól megóvja. Ezen elrendezés azonban még más előnynjr el is jár. Az l. ábrából, melyen a mérlegrúd jobbfelé kilengetett helyzetben és a terhet fölvevő tartály a teher fölvétele céljából fölemelt helyzetben látszik, kitűnik, hogy a forgást eszközlő berendezés fölső és alsó részeinek érintkezési helye jobbfelé fekszik azon függőleges síktól, mely a gép közepén megy át. Ennek folytán a mérlegrúd két karja egyenlőtlen hosszú és pedig a terhet fölvevő tartályt hordó kar lesz a hosszabbik. Ennek következtében a mérlegrúd a terhelésnél gyorsabban billen ki, mint pl. az élre fektetett mérlegrúd, melynek karjai minden helyzetben egyenlő hosszúak. A jelen találmány tárgyát képező szerkezetnél a karok viszonya olyan, hogy a tartálynak megfelelő kar korábban billen ki és gyors kezdeti mozgást nyer. Más eddig ismertté vált mérlegelő gépekkel szemben tehát jelen találmány tárgyánál nem szükséges, hogy a rúd azáltal billentessék ki, hogy azt egy bizonyos szerkezettel meglökjük A két kar viszonya továbbá folyton változik, miközben a mérlegrúd az 1. ábrán föltüntetett helyzetből a vízszintes helyzetbe megy át. Egyúttal a két kar hosszkülönbsége folyton csökken, míg a vízszintes helyzet eléretett, mely helyzetben a karok egyenlő hosszúak. Ezen helyzetben az anyag hozzávezetése megszűnik. Az anyag hozzávezetése különben már csökkent abban a mértékben, amelyben a karok hosszkülönbsége kisebbedett. A karok változó viszonya folytán a rúd nyugodtan és lökés nélkül megy át a vízszintes helyzetbe; minthogy a mérlegrúd kizárólag a hozzávezetett anyag súlya, nem pedig annak a tartályba való esése által mozgattatik, a kar a vízszintes helyzetbe hozatik, anélkül, hogy túlságos nagy sebességet nyerne. Ha a rúd a vízszintes helyzethez közeledik, az anyag hozzávezetése folytonosan csökken, míg csak a vízszintes helyzet el nem éretett, de még az utolsó pillanatban is annyi anyag vezettetik a tartályba, hogy a rúd teljesen vízszintes helyzetbe hozassék. Hogy a mérlegrúd a forgatószerkezethez és az állványhoz képest oldalirányban ne szenvedhessen eltolódást, a (17) mélyedésekkel ellátott (15) és (16) tömbök közé a (14) golyó helyeztetik. A golyó az alsó mélyedés közepébe önmagától beáll és a rudat mindig pontos helyzetben tartja. Az alsó (16) tömb a (18) vájatba van helyezve és a (20) mélyedésben levő (19) rúgó által fölfelé szoríttatik (2. ábra). A golyó a rúddal állandóan érintkezik és annak eltolódását meggátolja. A golyó rugalmas alátámasztásánál fogva, ha a rúd vízszintes helyzetéhez közeledik, lesülyed, és a rúd kibillenésénél a rúgó által ismét fölfelé szoríttatik. A golyó legmélyebb állását a 2. ábrán pontozva tüntettük föl. Hogy a mérlegrúd kibillenésénél a forgatószerkezet elcsúszása meggátoltassék, a rúdra erősített (22) lap (21) fogakkal és a forgatószerkezet alsó részének konzoljára erősített (24) lap (23) fogakkal bír. Ha a rúd kibillen, a fogak fogas hajtás
