39776. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mérlegelő gép

3 — módjára egymásba kapaszkodnak és a görbített rész fogai kerékfogazáat képeznek. A fogazás csak a forgatószerkezet kérdéses részeinek végein alkalmaztat.ik. A fogak nem működnek, ha a mérlegelés befejeztetett, azaz, ha a rúd egyensúlyi helyzetben van, vagy a vízszintes helyzethez csekély távolságig közeledett, mert ezen helyzetben a forgatószerkezet megfelelő részeinek fogai nem kapcsolódnak (12a. ábra). A fogak tehát gondoskodnak arról, hogy a támasztó részek viszonylagos helyzetüket megtartsák, ha a rúd legmagasabb helyzetét foglalja el, amikor az elcsúszás veszélye föllép. Ha ezen helyzetben a fogak egymással kapcsolódnak, ennek a mérleg pontos működésére káros befolyása nincs, mert a rúd ezen helyzetben, amidőn a mérlegelendő anyag legnagyobb részét fölveszi, még nyugalmi helyzetben van. Ha a rúd a vízszintes helyzethez közeledik ós a hozzávezetett anyagmennyiség csökken, a fogak már nem kapcsolódnak és mérleg érzékenysége a fogak által nem befolyásoltatik. A rajzokból kitűnik, hogy a központosító berendezés a forgatószerkezet közepén van alkalmazva, míg a rúd csúszását megakadályozó fogazott részek ugyanazon függőleges síkban a széleken rendeztetnek el és hogy a forgási pontok tartói ezen részek mindkét oldalán helyeztetnek el (4., 5. és 6. ábra). Ezen tartók két részből állnak, mely részek a központosító csapágy mindkét oldalán vannak elhelyezve. A helyett, hogy a forgatószerkezet fölfekvési föliilete egyes darabokból készíttetnék, lehet ezen fölületet a 7. és 8. ábrán föltüntetett módon összefüggő (llx) darabból is készíteni. Ezen elrendezésnél a rúd szélessége kisebb lehet. A forgatószerkezet legördülő része a leírttól eltérő módon is készíthető. Minden foganatosítási alak közös vonása azonban az, hogy a forgatószerkezetnek egymással szemben fekvő részei a gördülő hatás elérése céljából nem koncentrikusak. A leírt foganatosítási alaknál a fölső, sík fölület az alsó szegmensszerű fölülettel működik együtt. A 9., 10., 11., 12. és 12a. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál az elrendezés meg van fordítva, a görbe fölület ugyanis fölül, a sík fölület alul fekszik. Lehet mindkét fölületet a 17., 18, 19. ábrán föltüntetett módon hajlítottra készíteni. A fölületek azonban nem koncentrikusak, minek folytán általuk a leírt összes előnyök eléretnek. A mérlegelendő anyag fölvételére szolgáló tartály és a súly a mérlegrúdon elforgathatóan vannak fölfüggesztve. Ezeknek forgatószerkezetei ugyanoly kivitelűek, mint a rúd forgatására szolgáló, fönt leírt szerkezetek. A mérlegrúd központosító berendezését a golyó helyett a ferdén levágott élű és rúgósau alátámasztott (30) görgő is képezheti (12a. és 12b. ábra). A golyó elrendezésének előnye, hogy a mérleg oldalirányban való kiterjeszkedését és összehúzódását megengedi, anélkül, hogy az egyes részek beszorulnának, mert a csapágyakban elég köz marad arra, hogy a golyó oldalirányban elmozoghasson. A golyó továbbá a mérlegrúd központosítását is eszközli, mert állandóan arra törekszik, hogy a csapágyban középhelyzetet foglaljon el, tehát a rúdnak úgy a hossz-, mint keresztirányban való eltolódását megakadályozza. Miatán a találmány tárgyának szerkezete és működése leíratott, áttérünk a sémásan rajzolt 13—19. ábrákra. A 13. ábrán a rúd egyensúlyi helyzetben van föltiintetve. A 14. ábra a rudat a tartály megtöltésére szolgáló helyzetben mutatja. A legördülő föliilet hossza legyen pl. egyenlő a hat cm. sugarú kör a szögének megfelelő ívvel. Az a = 22V2

° szög a kör kerületét tizenhat részre osztja, mely részek mindegyike 2 35 cm. hosszal bír. Ezen távolságot a rajzon (x)-el jelöltük. A rúdnak a tartályt hordó oldalán levő emelő karja x = 2 35 cm.-el hosszabbodott. Egyúttal azonban a forgási pont a tartály oldalán az (y) darabDal, azaz a nyolc cm. átmérőjű kör kerületének egy tizenhatodával, vagyis 1'57 cm.-el eltolódott. Más szó-