39420. lajstromszámú szabadalom • Összegező gép
eltolását a hajlított (107) kar végzi, amely a (74) szánra van erősítve és a (105) fogaskerékkel összekötött (108) hüvely hornyába kapaszkodik (16. ábra). A közbenső (95) kerekek a (109) tengelyen lazán ülnek, amely tengely a (110) fésűt hordja. Mindegyik közbenső (95) kerék egy-egy (111) pöeökkel van ellátva, amely egyrészt a (110) fésűvel és másrészt a (112) ütközővel juthat érintkezésbe (16. ábra). A közbenső (95) kerekek fölött a (115) tengelyen az üres (114) kerekek csoportja van ágyazva, melyek szintén egy (116) fésűvel vannak ellátva. Az üres (114) kerekek fölött a (118) összegező kerekek vannak elrendezve, melyek rendesen nem állanak kapcsolatban a (114) kerekekkel és melyek a (119) tengelyen lazán ülnek és átmérő irányában szemben fekvő pontokon oldalsó (120) fogakkal vagy ütközőkkel vannak ellátva. A (119) tengelyen a (121) fésű is ül, mely rendesen nem nyúlik a (120) ütközők pályájába, azonban hosszirányban való eltolás útján ezen pályába hozható, amint ez Hopkins rendszerű összegezőgépeknél ismeretes. A (120) ütközők a (122) kilincsekkel érintkezésbe jutnak. A (122) kilincsek a (123) rudakra vannak ágyazva. A (12.3) rudak a (124) keretben eltolhatók, mely keret a (66) és (67) oldalkeretek közé van erősítve. Mindegyik (122) zárókilincs a (126) tartókilincs (125) peckén nyugszik ; a (126) tartókilincs a (123) rudakat baloldalt normális helyzetükben tartják. A (123) rudak lefelé nyúló (127) nyúlványokkal vannak ellátva, melyek rendesen a lengő (129) tengelyhez erősített (128) lécre fekszenek. Ezen léc a rudaknak normális helyzetükbe való visszavezetésére szolgál, ha valamely rúd az összegezés folyamán eltolatott. Az ismeretes Hopkins-féle gépnél a (128) léc rendesen nem áll kapcsolatban a lefelé nyúló (127) nyúlvánnyal úgy, hogy a (123) rudak mozgathatók az alatt, míg a részek normális helyzetükben vannak. A jelen találmány tárgyát tevő berendezésnél ellenben a rudak ezen helyzetükben biztosan zárva vannak mindaddig, míg azokat mozgatni nem kell. A (119) tengelyen a (130) keretben nyugszik (2. ábra), amely a lengő (131) tengelyre van erősítve, amely viszont a (66) és (67) oldalkeretekben nyugszik. Az eddig ismertetett részek működési módja a következő: Valamely szám följegyzése céljából első sorban a megfelelő (70) helyértékbillentyűt nyomjuk el és ezáltal oldjuk a (74) szánt és a helyértéknek megfelelő helyzetbe hozzuk úgy, hogy a (105) kerék azon helyérték (95) fogaskerekével jut kapcsolatba, amely a följegyzendő szám legszélsőbb baloldali számjegyének megfelel. Ezután lenyomjuk a (76) számbillentyűket úgy, hogy a (91) motor a (105) kereket hajtja és egyidejűleg jobbra az egyesekig eltolja. A különböző (102) számkerekek ez által nyomtató helyzetbe jutnak. Ezen művelet alatt az üres (114) kerekek a (118) összegezőkészülékkel nem kapcsolódnak, amint ezt a 16. ábra feltünteti és a 39. ábra vázlatosan mutatja. Ha már most kitűnik, hogy a beállított szám hibás, akkor a közbenső (95) kerekeket az alább leírandó berendezés segélyével a 40. ábrában látható módon működtetjük úgy, hogy a közbenső (95) kerekek és a (102) számkerekek normális helyzetükbe visszatérnek anélkül, hogy az összegezőkerekek működésbe hozattak volna. Ha ellenben a helyes szám van feljegyezve, akkor a kézi emeltyűt a Hopkins-féle gépnél ismeretes módon mozgatjuk úgy, hogy a (118) összegező kerekek az üres (114) kerekekkel összeköttetésbe jutnak, mire a közbenső (95) kerekek a (119) tengely forgása folytán a (110) fésűvel és a (111) peckekkel való kapcsolat következtében normális helyzetükbe visszajutnak úgy, hogy a beállított szám a (102) számkerekekről a (118) összegezőkerekekre vitetik át, amint ez a 41 ábrában vázlatosan föl van tüntetve. Hogy az összeget megkaphassuk, a (118) összegezőkereket ismét az üres (114) kerékkel hozzuk kapcsolatba és a (119) tengelyt úgy forgatjuk, hogy a (121) fésű a (120) ütközőkbe ütközik, miáltal az összeg az össze
