39364. lajstromszámú szabadalom • Bármilyen járműre alkalmazható kerékabroncs

bői képezett láncot, mely a merev kerék- I talpba akasztatik bele és amelynek izei tő- ' visekkel vannak ellátva. A 3. ábra a kerékkerület egy részének oldalnézete és azt ábrázolja, hogyan vannak a láncok egymás között megerősítve; a 4. ábra a merev keréktalp keresztmetszete a rája alkalmazott lánccal együtt, hol az utóbbi bevonattal van ellátva és belső üregében egy kifelé nyomást gyakorló, levegővel töltött cső van elhelyezve. Az 5. ábra a kerékkerület egy részének oldalnézetét és részleges metszetét tünteti föl, miképen történik a csuklós láncok belsejében elrendezett levegővel töltött csőnek, illetve a rugalmas betétnek gépies kitágítása. A 7., 8., 9., 10. és 11. ábrák a megerősítésre stb. szolgáló szerkezeti részeket tüntetik föl. A csuklós láncok, mint a 2. ábra mutatja, egyes (a) izekből vannak össze téve, melyeket (e) csapszögek kötnek egymással össze. A két végső 5z, (k) horoggal van ellátva, melyek segélyével a csuklós láncok a merev keréktalpra erősíthetők (4. ábra). Az egyes izek kifelé nyúló (e) tövisekkel bírnak, mely tövisek a csuklós láncokra alkalmazott további bevonaton átnyúlnak, illetőleg ezen bevonat a (c) tövisek men- | tén azok közé van fonva. Ez a bevonat hajlékony anyagból, pl. bőr, gumi stb. állhat, de olyan fajta bevonatot is alkalmazhatunk, mely a kerék oldalirányú csúszását megakadályozza. A 4. ábrából látható azon mód, hogy miként zárja körül esetleg a bevonat a csuklós láncokat, (h)-nál fém-, fa-, vagy bőr betétek vannak, melyek (i) hüvelyben feküsznek és a kerék kopását vagy oldalirányú csúszását megakadályozni vannak hivatva. A burkolat tulajdonképeni megerősítése a tövisek segélyével úgy történik, hogy azoknak hegyeit lehajlítjuk. A csuklós láncok, mint a 2. ábra mutatja, közvetlenül egymás mellett rendezdezhetők el úgy, hogy a kerék egész kerületét teljesen elfoglalják. De mint a 3. és 5. ábrákból látható, egymástól bizonyos közökben is lehet őket elrendezni. De mivel ekkor nem támaszkodhatnak egymáshoz, különös támasztó készülékekről kell gondoskodni, hogy a merev (j) keréktalphoz képest merőleges helyzetban maradjanak. A jelen találmánynál ennek következtében a csuklós láncok (a) izeinek tövisei szintén szerepet játszanak. Ugyanis két egymásután következő csuklós lánc egymásnak megfelelő tövisei pápaszemalakú izekkel köttetnek össze, melyek az előbbiekre vannak ráhúzva (3. és 5. ábrák). Hogy hány ilyen pápaszemalakú (d) iz köti össze az egymásután következő csuklós láncokat, az teljesen közömbös és azok száma csak attól függ, milyen merevvé akarjuk tenni a láncokat a megtámasztás által. A keréktalpra ráakasztott csuklós láncok merőleges helyzetben tartására szolgáló másik készülék a következő: A csuklós láncokon két (q) tövis vanujjalakban egymás felé hajlítva, hol mellékes az, hogy ezen tövisek a csuklós láncokhoz képest kifelé vagy befelé vannak-e irányítva. Ezen (q) tövisek meghajlítása következtében a tövisek és a csuklós láncok kerülete között egy horonyszerű tér áll elő, melybe azután egy rugalmas (p) fémabroncs alkalmazható, mely az egyes láncok megtámasztását eszközli. Ezenkívül az egymás melletti csuklós láncok megtámasztása (f) álló csapszögek által is történhetik, melyek célszerűen az egyes izeket összekötő (e) csapszögekhez csatlakozhatnak. A 7. ábra az ilyen támasztható készüléknek egy foganatosítását tünteti föl, melynél az összekötő (e) csapszögek több csuklós izre nézve közösök és álló csapszög gyanánt (f) csövecskék szerepelnek, melyek az összekötő (e) csapszögekre vannak ráhúzva. A csuklós láncok belső üregében egy levegővel telt gumicső, vagy más rugalmas betét halad, mely megakadályozza, hogy a csuklós láncok nagyobb oldalmozgásokat vigyenek véghez. Hogy a csuklós láncokat ezen értelemben merevebbé tegyük és