39337. lajstromszámú szabadalom • Gép csavarok fejeinek hornyolására

viszi a (D) pontig, ahol a csavarfej hornyolása végbe megy. A forgó (17) fűrész vagy maró a (18) szupport (19) karjaira van ágyazva, úgy hogy a (20) emeltyű által a (21) rúgó ellenében a (18) szupportra kifejtett nyomás folytán a fűrész a csavarfejhez közeledik ós ezt befűrészeli. Befűrészelés után a (21) rúgó a (17) fűrészt eredeti helyzetébe visszatolja míg a (16) emeltyű a (C) pontba tér vissza. A kész csavart a (22) rúdhoz erősített (23) pecek a (15) hüvelyből kilöki úgy, hogy a hüvely ismét új csavart vehet föl. Ha a rendelésnél nagyobb fejjel bíró csavar jut a gépbe illetve, a csavar a rendesnél nagyobb darabbal áll ki a (15) hüvelyből, akkor a (24) ívalakú lemez és a fölemelkedő csavar között oly nagymérvű súrlódás lép föl, hogy azt a hajtóerő nem képes legyőzni és a gép megáll. Mire azután a gépet rendbe hozhatjuk. Az egyes részek működtetése következképen történik: A (25) hajtótengely mozgását a (26 26) zsinórdoboktól, vagy szíjtárcsáktól nyeri, még pedig az ismeretes (27) oldható tengelykötés utján (2. ábra). A (25) tengely (28) része csavarmenetekkel van ellátva, melyek révén a (29) csavarkerék és a (30) főtengely forgásba hozható. A (25) hajtótengely esetleg a (31) kézikerék segélyével is forgatható. A gép összes mozgó alkatrészei a (30) főtengelytől nyerik mozgásukat, a hornyoló szerszám kivételével, mely forgó mozgását külön tengelytől kapja. A (30) főtengelyre ékelt (31) excenter a (32) rudat mozgatja a mely a beállítandó (33) csavarra támaszkodik. A (33) csavar a (34) tárcsán lévő (35) toldat csavarmenetes furatába van beeresztve. A (34) tárcsát a (36) spirálrúgó oly értelemben törekszik elforgatni, hogy a (32) rúd állandóan a (31) excenterhez szorul. Ha már most a (30) főtengely a (31) excentert forgatja, akkor a (32) rúd a (33) csavar, (35) toldat és az ehhez erősített (36) kilincs révén az (5) tengelyre ékelt (37) fogaskereket egy foggal elforgatja, miáltal a helytálló (1) dobban elrendezett szállítókészülék szintén egy foggal, illetve egy osztással elforog így tehát az (A) pontban adagolt csavarok fokozatosan a (B) ponthoz szállíttatnak. A (30) főtengelyre ékelt (38) kettős forgattyú a (39) hajtórúd révén a (40) szánt ide-oda mozgatja a (41 41) sinek között. A (40) szánra a (42) hüvely van szerelve, mely fölső végén a (43 44) karokat és alsó végén a (12) fogaskereket hordja (1. ábra). A (42) hüvelyben a (8) rúd van elhelyezve, melynek fölső vége a derékszögben meghajlított (7) kar van erősítve. A. (43) karnak derékszögben fölfelé hajlított szárával a (6) kengyel csuklós összeköttetés ben áll, míg a (44) kar ékalakú vájatában a (10) pecek van rugalmasan ágyazva. A (11) rúgó, mely a (8) rúd (45) karimájára támaszkodik, a (7) kar révén a (6) kengyelt állandó zárt állapotban tartja. A (40) szán löketének végefelé jobb és baloldalt a (9) és (14) hasábok vannak elhelyezve, melyek fölső lapjai, mint már említettük, a külső szélek felé emelkedő lejtős fölületeket képeznek. Ha már most a (40) szán löketének baloldali végpontjához, közeledik, akkor a (8) rúd a (9) lejtőre fut le, miáltal a (8) rúd fokozatosan fölemelkedik. A (40) szán ekkor azonban még nem érkezett teljesen löketének végpontjához, hanem még előre halad úgy, hogy a (10) pecek homloklapja a csavarfej lapjára támaszkodva visszaszoríttatik, minthogy a csavar a szállító tárcsán befelé nem tolható. A (10) pecek oly darabbal szoríttatik befelé, hogy a (6) kengyel a csavart biztosan megfoghassa : ez a (40) szán löketének végpontjában történik, mikor a (8) rúd (9) lejtő legfölső élén is túlment és a (11) rúgó hatása érvényre jutva a (6) kengyelt ismét zárja. A (40) szán ezután visszafelé megy és maga előtt eltolja a (46) csap körül forgatható lejtőt (3. 4. ábra). A mint a (8) rúd a lejtőt elhagyja, a (46) csap körül tekercselt rúgó a lejtőt eredeti helyzetbe a (47) ütközőig vissza tereli. A (12) fogaskerék a (40) szán pályájának további részén a (13) fogasrúdon gördülve a befogó szerkezetet 180°-kal megfordítja úgy, hogy a csavarorsó vége a