39268. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló- és központi ütközőkészülék vasúti kocsik számára

a készülékből eltávolítjuk és a kapcsolódarabot közvetlenül a vonódarabbal kötjük össze, még pedig aképen, hogy a kapcsolódarab vízszintes síkban lenghet. A kapcsolódarab és a közdarab közötti merev kapcsolat megszüntethető. A mellékelt rajzokon példaképen egy, a találmány értelmében szerkesztett, a föntemlített három eset mindegyikében alkalmazható önműködő kapcsoló és központi ütközőkészülék van föltüntetve. Az 1. és 2. ábra a készülék részben metszett oldalnézete és fölülnézete, amidőn a készülék kétütközős rendszerű kocsira van alkalmazva és két kocsi önműködő kapcsolására, valamint az ütközési nyomás egy részének fölvételére szolgai. A 3. ábra a készülék részben metszett oldalnézete, amidőn a készülék oly kétütközős rendszerű kocsira van szerelve, mely csavarkapcsolással és ehhez tartozó horoggal bír. A 4. ábra a készülék vízszintes metszete, amidőn a készülék központi ütközős rendszerű kocsin van elrendezve és úgy a kocsik önműködő kapcsolására, mint központi ütköző gyanánt is szolgál. Az 5—12. ábrák részleteket mutatnak. A készülék önműködő kapcsolóberendezése tetszésszerinti módon lehet berendezve. A föltüntetett esetben a kapcsolóberendezés az ismert körmöskapcsolók alakjával bír, azaz lényegében részben egy függélyes tengely körül forgatható (1) részből vagy horogból és (2) kiugrásból áll. A kapcsolóköröm alakja az 1—6. ábrákból világosan látható. Az (1) horog a (3) fejben forgathatóan van elrendezve, mely fejből a (2) kiugrás indul ki. A (3) körömfejet a (4) szár tartja. A körömfej, a horog és a kiugrás a szárral együtt a kapcsoló, illetve ütköződarabot képezik. A kapcsolóberendezés (5) retesszel (5. és fi. ábra) van ellátva. A (4) szárban és a (3) körömfejben elrendezett vezetékben eltolható (5) reteszt egy (6) rúgó kifelé, a szomszédos kocsi felé igyekszik nyomni. A retesznek ezen irányban való mozgását az (5a) ütköző határolja. A-z (1) horoggal szokásos módon egy, a körömfejben ágyazott (7) kar vagy bütyök van szilárdan összekötve, ezen bütyköt a találmány értelmében (8) rúgó vagy rúgók működtetik (lásd a 8. ábrát, mely a 6. ábra A—A vonala szerinti metszete), melyek a körömfejben vannak elrendezve és az (1) horgot nyitott, a 6. ábrában eredményvonalakkal rajzolt helyzetbe igyekszenek húzni. Ezen helyzetben az (5) retesz külső, legömbölyített végfölülete a bütyök legömbölyített, a forgástengelytől legtávolabb álló fölületéhez fekszik. Ha két kocsi egymásra ütközik és emellett az (1) horgot a szomszédos kocsi körmének (2) kiugrása kapcsolóhelyzetbe állítja, mely kocsi horga a kapcsolóhelyzetben rögzíttetett, akkor az (5) reteszt, föltéve, hogy az alábbiakban leírt módon nincs rögzítve, a (6) rúgó kifelé nyomja úgy, hogy a retesz a (7) bütyök legömbölyített vége mellett, illetve a bütyök forgáspályájában helyezkedik el, miáltal a horog visszaforgását megakadályozza. A kocsik tehát egymással kapcsolatban maradnak. Hogy a kocsik egymástól szétkapcsolhatok legyenek, a következő berendezés kerül alkalmazásra. A (3) körömfejről, illetve a (4) szárról lefüggő (9) karok (1., 5. és 7. ábra) között egy (10) villa van forgathatóan elrendezve, melynek ágai az (5) retesz (11) kiugrásait működtetik. A retesz (11) kiugrásai számára a (4) szár oldalfalaiban (12) hornyok vannak kiképezve. A (10) villával (13) acélsodronykötél vagy hasonló (1. ábra) van összekötve, mely az ütközőgerendák alá egy (14) karhoz vagy forgattyúhoz halad, utóbbi (15) tengelyen ül, mely a (16) közdarabról lefüggő (17) karban (1. és 10. ábra) van ágyazva. A (15) tengely, mely a kocsikeret hosszgerendáira erősített (18) csapágyakban (2. ábra) is ágyaztatik, a kocsi oldalaira terjed és mindkét végén alkalmas működtetőberendezést tart, mely pl. egy súllyal terhelt és fogantyúval ellátott (22) karból (1. és 2. ábra) állhat. Ha két kocsi egymással összekapcsoltatott és a (15) tengely a kocsi egyik vagy másik oldaláról oly módon forgattatik. hogy a (22) működtető karok az 1. ábrán pontozottan rajzolt