39141. lajstromszámú szabadalom • Berendezés levegő vagy más rugalmas közeg összenyomására, hajtóerő előállítása vagy egyéb célból

— 2 vegőtartányban a levegőt összenyomja; a berendezést úgy hozzuk működésbe, hogy a csövek fölső végén nyomás alkalmazásával vagy más módon a vizet cirkulációba hozzuk és ezenfölül levegőt nyomunk be a folyadékáramba úgy, hogy a lefelé irányuló csövön víz és levegő keveréke szállíttatik a (g) levegőtartányba. A vízoszlop által szállított levegő a (g) tartányban már összenyomott levegőhöz adódik hozzá és aztán a levegőtől megszabadított víz a fölfelé irányuló (b) csövön fölfelé áramlik, majd ismét az (ia) csövön lefelé haladva, újabb levegőmennyiséget visz be a (g) tartányba. A levegő által kiszorított némi vízmennyiség a (d) tartányban helyezkedhetek el. A víznek körfolyamát és a levegőnek a folyadékáramba való benyomását, mint már említve volt, tetszőleges módon eszközölhetjük; pl. (1. ábra) a (c) összekötő csőben a (h) propellercsavart hozhatjuk forgásba, (mely a vizet a nyilak irányában mozgatja, továbbá az (i) fújtató segélyével a (j) csövön keresztül egyúttal levegőt nyomhatunk be a (c) csőbe. A (h) csavart és az (i) fújtatót tetszőleges géppel, pl. (k) turbinával működtethetjük, melyet gőz hajthat. A levegőt nyomás alatt egy, vagy több szájnyíláson is bevezethetjük a csőrendszerbe, mely szájnyílások a lefelé irányuló (a) cső felé néznek, és ezen levegő nyomása is körfolyamba hozhatja a vizet, anélkül, hogy a körfolyam létrehozására más eszközöket is, mint a (h) csavart, alkalmaznék. Ilyen elrendezést mutatnak föl a 2. és a 4. ábra, az előbbiben egy, az utóbbiban több (n) légbevezető csővel; ezek a mérsékelten összenyomott levegőt tetszőleges készülékből, pl. (4. ábra) az (i) centrifugálszivattyúból szállítják (p) szájnyílásokon át vagy a (b) cső fölső végébe (2. ábra), vagy a (c) összekötő csőbe (4. ábra). A szájnyílások természetesen az (a) cső felé irányulnak; a (d) tartány és a fölfelé irányuló (b) cső közötti összeköttetés a (P) szájnyílások alatt foglalhat helyet, pl. (q)nál (2. ábra). Az (e) és (f) szelepek úgy a 2., mint a 3. és 4. ábrabeli foganatosításoknál elmaradhatnak. Természetesen a (p) száj csöveken át a folyadékáramba szállított nyomólevegő előállítására egy másik ugyanoly berendezés is szolgálhat, mint aminő a találmány tárgya; az ezen segédberendezésből vett levegő injektorokkal az atmoszférából vett levegővel keverve, több, szűk szájnyíláson vezethető be a főberendezésbe, vagy egy megfelelő átmérőjű csőbe, és ezen csövön át a csőrendszer belsejében fölül elrendezett bevezető szájnyílásokhoz. A 3. ábrabeli foganatosítási alaknál a levegőnyomó (i) készülék és a körfolyamot létesítő (h) szivattyú, melyek mindegyike centrifugáiszivattyú lehet, az egész berendezésnek alsó részén foglalhat helyet, a működési mód azonban ugyanaz marad; ebben az esetben a nyomott levegőt a (j) cső a körgyűrűszerű (r) csőbe szállítja, melynek az (a) cső felé néző fala lyukgatott. A lyukak a kúposán szűkülő (s) térbe nyílnak és ezen keresztül jut a levegő vízzel keverve a (c), illetőleg (a) csőbe. Az 1. ábrában látható (i) és (h) készülékek helyett is a 3. ábrabeli centrifugáiszivattyúkat alkalmazhatjuk; természetesen a (g) tartányban kapott nyomott levegő nyomása az (a) és (b) csövek magasságától is függ. A (g) levegőtartányon biztonsági szelepet, nyomásmérőt és vízszinmutatót helyezhetünk el; a levegőtartányban alkalmazott úszó segélyével levegőtúlnyomás esetén biztonsági szelep nyílik, vagy a légkörbe, vagy pedig egy tartalék levegőtartányba. Viszont egy másik úszó a víznek kellő emelkedésénél ismét egy másik szelepet zár, avégből, hogy a levegőnyomás a tartányban túlalacsony mértékre ne sülyedjen. Ily szabályozással mindig elegendő mennyiségű nyomott levegőt tarthatunk fönn a levegőtartányban. A (g) tartány és a fölfelé irányuló (b) cső között még az (1) összekötő csövet alkalmazhatjuk, avégből, hogy a tartányban