38398. lajstromszámú szabadalom • Önműködő levélszétosztó és gyűjtőberendezés

- d -lett fekvő rekeszre osztja. Ezek közül az egyik rekesz több — az adott esetben négy — (I II III IV) rekeszre van osztva, ezeket pedig hosszanti választófalak több — az adott esetben tíz-tíz — fiókra osztják. A másik rekeszt egy vízszintes fal két (VII és VIII) rekeszre osztja, melyek közül az első a gyűjtendő levelek fölvételére, a második pedig a kocsi megállítását végző ütközők és az ezekkel kapcsolt szerkezetek elhelyezésére szolgál. Az (V) rekesz alatt ugyancsak ki lehet képezve egy külön (IX) rekesz, mely a különböző postahivatalok között közvetítendő levelezés elhelyezésére szolgál. Mindeme rekeszek (az I—IV rekeszek kivételével) közönséges záróajtókkal vannak fölszerelve, melyeken át azok hozzáférhetők, a (VII) rekesz pedig egy (b) bedobónyílással van fölszerelve, melynek mentén a görbített (bl) lemez és a (b2) rúd fut a később leírandó célból. Az (I—IV) rekeszek alul nyitva vannak, a közfalak nem érnek egészen a (B) kocsiszekrény alsó síkjáig, hanem ettől megfelelő távolságban maradnak úgy, hogy a záróhely zetükben zsindelyszerúen egymásra fekvő (b3) csapóajtók nyitott helyzetükben se nyúlhassanak a kocsi alsó síkja alá. Eme (b3) ajtók különleges nyitószerkezettel vannak, fölszerelve, melyet később fogunk ismertetni, a nyitószerkezetek a kis fiókok alatt kiképezett, a 2. ábrán sraffozással jelzett terekben vannak elhelyezve. A kocsi motorja a fölötte elhelyezett futógörgőt tetszőleges ismert módon, pld. láncáttevés útján hajthatja, táplálására az áramszedő szolgál, mely az (a2) vezetéken fut, míg másik sarka ismert módon a visszavezetést képező (al) vágánnyal van kapcsolva, Az áramszedő egy a (B) kocsira, illetve az egyik (c) kengyelre fölerősített (c3) rúdon csuklósan ágyazott és rúgó által az (a2) vezetékre szorított (c4) villa, melyet a (c5) zsinór köt egy a (c) kengyelre szerelt (c6) tokba zárt (c7) elektromágnes (c8) fegyverzetével össze (5. ábra) úgy, hogy ha a kocsi megállításánál a (c7) elektromágnes gerjed és a fegyverzetét meghúzza, a motor az áramkörből kikapcsolódik. A (c3) rúdon a (c4) áramszedőtől szigetelve egy második, szélesebb (c9) áramszedő van fölszerelve, melynek célját később fogjuk ismertetni. Az (V) kamarában vannak a kétféle időzítő korongok elhelyezve, melyek egy közös tengelyre lehetnek lazán forgathatóan fölhúzva. Az első csoportba tartozó időzítő korong (8. ábra) a (d) tengelyre lazán és a tengelytől szigetelve fölhúzott (Dl) rézkorong, mely az óráknál alkalmazott akasztékkerekek módjára van fogazva. A (Dl) korong fogszáma teljesen tetszőleges, lehetőleg nagy, a rajzon ábrázolt példán 300. A (Dl) korong fogazása csorba, vagyis kerületének egy része sima, tengelyével a korong egy (dl) rúgó útján van összekötve, mely a korongot a nyíl irányában forgatni törekszik. Ezt a forgást egy elektromos kilincsmü gátolja meg, mely lényegében óraakaszték módjára kiképezett (d2) horgonyból és egy (d3) elektromágnesből áll. A (d2) horgony (d4) szára a (d5) rúgóval van kapcsolva és a (d3) elektromágnes fegyverzetét képezi úgy, hogy mikor az elektromágnes gerjed, a korong egy foggal elfordul. Az elektromágnes gerjedését a később leírandó módon az idézi elő, hogy a kocsi egy állomás előtt halad el és egy kontaktust zár, melynek áramkörébe a (d3) elektromágnes be van kapcsolva, tehát ha a korongot a szélén alkalmazott beosztás és egy mutató segélyével tetszőleges módon, pld. a 219 számra állítjuk be, a kocsinak 219 állomáson kell áthaladnia és az áramkörnek 219-szer kell záródnia, mielőtt a korong a 8. ábrán látható helyzetbe jutna, melyben a korongon alkalmazott (d6) pecek a (d7) ütközővel érintkezésbe jut és így a (d8) kefe és a (d7) ütköző, illetve az ezekhez csatlakozó vezetékek között elektromos összeköttetést létesítene. Mikor a (Dl) korong a kellő számú foggal elfordult, a (d2) horgony lecsúszik a korong fogazásáról, tehát a (dl) rúgó a korongot akadály nélkül forgathatja és ál-