38398. lajstromszámú szabadalom • Önműködő levélszétosztó és gyűjtőberendezés
lítbatja a 8. ábrán látható végállásába, minthogy azonban a horgonnyá egyesített, két kilincs a korongnak nein egy és ugyanazon pontján kapcsolódik a korong fogazásába, a két kilincset oly módon rendeztük el, hogy azok mindegyike a fogazás más részébe, vagyis az egyik a fognak a korong egyik, a másik pedig annak másik oldala felé eső felébe fogódzzék bé, ezenkívül pedig a csorbázást — mint az a 3. ábrából kitűnik — oly módon létesítettük, hogy a fogazásnak az egyik kilinccsel együttműködő felének csorbázata a másik kilinccsel együttműködő felének csorbázatával szemben el legyen tolva és hogy így a két kilincs kikapcsolódása egyidejűleg menjen végbe. Hogy a (Dl) korongot kézzel visszafelé lehessen forgatni és így a kézbesítő kerületig levő állomások számát — mely állomásokon a kocsinak megállania nem koll — be lehessen állítani, a horgonynak zárókilincs gyanánt szereplő kilincse a horgony testével csuklósan van kapcsolva és rúgónyomás alatt szorul a (Dl) időzítő korong fogaiba. Az első csoportba tartozó időzítő korongok száma teljesen tetszőleges lehet, a csatolt rajzon két ily (Dl D2) korongot alkalmaztunk. A két korong mozgását szabályozó elektromágnesek egymással párhuzamosan, de oly módon vannak kapcsolva, hogy a második (D2) korong elektromágnese csakis akkor gerjedhessen, mikor a (Dl) korong a nyugalmi helyzetébe elérkezett, mit oly módon érünk el, hogy a 1 (Dl) koronghoz tartozó (d7) ütközője a (D2) korong (d3) keféjéhez van kapcsolva. Ha tehát a két (Dl D2) korong fogának száma egyenként 300 fog, a kocsi pedig addig, míg a kézbesítő kerületébe elérkezik, 519 állomáson halad át megállás nélkül, akkor a (Dl) korongot úgy állítjuk be, hogy a mutatója a 300 számon, a (D2) korongot pedig úgy állítjuk be, hogy mutatója a 219 számon álljon, minek megfelelően a két korong 519 elmozdulást végezhet, míg a (D2) korong (d6) pecke a (d7) ütközővel érintkezésbe nem jön. A (d7) ütközőtől kiinduló vezeték az időzítő korongok második csoportjának első időzítő korongját mozgató (e3) elektromágneshez csatlakozik. Ezek az (E) időzítő korongok lényegükben az előbb leírt időzítő korongokhoz hasonlítanak, tehát ugyancsak egy fogazott (El) korongból állanak (9. ábra), melyet az (e3) elektromágnes (e4) fegyverzetével kapcsolt (e2) horgony által szabályozott módon a korongot a "(d) tengellyel összekötő (el) rúgó mozgat. Eltér azonban az előbb leírt időzítő korongtól eme második időzítő korong anynyiban, amennyiben ez a korong ebonitból készül és egy a következőkben leírt segédberendezéssel van ellátva. A tetszőleges számú — a rajzon hatvan — fogú (El) korong mindegyik foga alatt egy-egy kivágással van ellátva, mely kivágás előtt a korongra az (f) emelőkar van forgathatóan ágyazva. Ez az (f) kar lágyvasból készül és egy kivágással van ellátva, melyen a korong másik oldalán ágyazott (fl) kar nyúlik ár. Az (fl) kar az (f2) rúgó hatása alatt áll és két nyugasszal van ellátva, melyek közül az egyik mélyebb, a másik kevésbbé mély. Az (f2) rúgó az (fl) kart állandóan az (f) kar bevágásának alsó élére szorítja úgy-, hogy az (12) kar egyik vagy másik nyugasza (10. és 13. ábra) állandóan az (f) kar kivágásának alsó élére fogódzik. Az (f) kar egy (f3) elektromágnes fegyverzetét képezi, mely elektromágnes csakis arra szolgál, hogy az (fl) kart nyu-i galmi helyzetéből (10. ábra) munkahelyzetébe (13. ábra) állítsa, amennyiben az (f) kart meghúzza és az (fl) kar sekélyebb nyugaszából kiemeli, minek megtörténte után az (fl) kar mélyebb nyugasza fogódzik az (f) kar kivágásának alsó éle fölé és a két kar az (fl) kar munkahelyzetében újból elreteszelődik. Mikor a kocsi mozog, az (f3) elektromágnes soha gerjesztve nincs. Az (fl) kar a korong mellett ágyazott (g) csillagkerékkel működik össze, melynek tetszőleges számú, a rajz szerint pld. öt foga van. Nyugalmi helyzetében az (fl)