37940. lajstromszámú szabadalom • Sugárszivattyú

Az ejektoroknak beáramoltató csövei, ha ezek a thermodynamika elvei és azon szabályok szerint vannak méretezve, melyeket Rateau levezetett, összenyomható fluidum áramoltatása esetén igen jelentékeny teljesítménnyel bírnak. Azt az energiavesztességet, mely a keverő toroklóban bekövetkezik, mialatt a menesztő és tovaragadott fluidumok sebességei kiegyenlítődnek, a mechanikai törvényei állapítják meg. Ezen vesztesség ugyanis függ a tovaragadott fluidumnak azon súlymenynyiségétől, mely a menesztő fluidumnak minden kg.-ja magával ragad. A beáramoltató csőnek és a keverő toroklónak teljesítményét alig lehet fokozni. A nyomó toroklónak szokásos divergens alakjánál és összenyomható fluidumkeverék áramoltatásánál kielégítő teljesítmény csak abban az esetben érhető el, ha a beáramlás és kiáramlás helyén uralkodó nyomás viszonya legalább is 0-o-el egyenlő. Mihelyt ez a viszony csökken, a teljesítmény is rohamosan csökken, már pedig a szóban forgó esetekben ez a viszony mindenkor igen kicsiny. Vizsgáljuk meg a viszonyokat pld. oly (4) csőnél (2. ábra), melyen «P» nyomás alatti kazánból nyert gőz áramlik át és mely egy «p» nyomás alatti tartályba torkol. Ismeretes (lásd Rateau: Annales des Mines 1902, évi januári számát), hogy ha a «p» nyomás nagyobb mint 0 58P, a (4) csőnek (mint a 2. ábrában) konvergensnek kell lennie. (Ha gőz helyett sűrített levegőről van szó, akkor a 0 58 helyett 0.52 veendő). Ha ellenben a «p» nyomás kisebb, mint 0'58P, akkor a (4) csőnek (mint a 3. ábrában) két részből kell összetéve lennie, melyek közül az egyik konvergens, a másik pedig divergens. A cső nyakánál vagyis a konvergens és divergens részeknek csatlakozási helyén a nyomás mindig egyenlő 0'58P-vel, bármilyen ís a nyomáscsökkenés az alsó határ felé. Ha a beáramoltató cső annyira meg van nyújtva, hogy a gőznyomás a kiáramlásnál pontosan egyenlő az alsó nyomással, akkor az eleven erő, mellyel e pillanatban bír, közel egyenlő azzal a munkával, melyet a gőz elvégezhetne oly tökéletes gépben, melynek kazánja «P» nyomással és kondenzátora «p» nyomással bír. Tegyiik föl már most, hogy ezt az eleven erőt arra akarjuk hasznosítani, hogy a beáramoltató csőből jutó gőz a «P» nyomású térből egy nagyobb nyomású térbe tereitessék vissza. Ha a beáramoltató csőnek és a toroklónak teljesítményei egyenlők 1 gyei, akkor a gőz a «P» nyomású kazánba térhet vissza. Ha tehát a gőz a toroklóba valamely közbenső «p» nyomással jutna, akkor sebessége és sűrűsége ugyanolyan volna, mint az előző beáramoltató csőben, ha a nyomása ugyanez volna. Következésképen a toroklónak a «p» nyomás alatti gőz átáramlására ugyanolyan harántmetszeti alakkal kell bírnia, mint a beáramoltató csőnek, más szavakkal, a toroklót ugyanolyan profillal kellene ellátni, mint a beáramoltató csövet. Tehát a toroklót divergáló kúp gyanánt kellene kiképezni, valahányszor p>0 58P: ha pedig p < 0-58P, akkor a toroklót konvergáló kúpból és ezt követő divergáló kúpból kell összeállítani. Ezen következtetések egyszeriisbítése céljából föltettük, hogy a beáramoltató csőnek és a toroklónak teljesítményei egyenlők 1-el; ezen következtetések kissé megváltoznak, ha a teljesítmények nagyobbak. Ha P a — arány kicsiny, a toroklonak hosszú konvergáló csőből kell állnia, melyet egy kis divergáló kúp követ, miként ez a 4. ábrában föl van tüntetve, ahol is a torokló bebocsátó nyílásának átmérője a nyakéhoz képest aránylag nagy. Ily elrendezésnél a nyomásnak az ejektor működésénél a beáramoltató eső és a torokló hosszában az 5. ábrában föltüntetett görbe szerint kellene változnia. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ez nincsen így; az ilyen torokló ugyanis bizonyos tekintetben fojtódik, amennyiben