37814. lajstromszámú szabadalom • Önműködően ismét beálló csapda egerek és egyéb kártékony állatok megfogására

— 2 — rögzített és fogásra készen álló dobnál esik össze az (a) fogócsővel, míg ez a (h) hátsó falban lévő (1) kibúvó nyílásnál csak a dob kibillent állapotában áll be. A kibúvó nyílást a bebúvó nyílás alatt is helyezhetjük el, ezen esetben az állatnak a csőben el kell fordulnia. A (h) hátsó falnak ezen kibúvó nyíláson kívül még egy, a fény beeresztésére szolgáló nyílása van, mely a rögzített dobnál esik össze az (a) fogódobbal, és a melyhez még a hátul egy kinyitható ablakkal vagy rostéllyal elzárható és a csalétek fölvételére szolgáló (m) előrész csatlakozhatik. Az (a) fogócsövön belül alkalmazzuk az (n) szilárd tengely körül elforgó (o) billenő hidat, mely mellső vagy hátsó részén a (p) záró pecekkel van ellátva. Ha e pecket a híd előrészén lefelé irányítva alkalmazzuk, a pecek a híd előrészével együtt fölemelkedik, mihelyt az állat a híd hátsó részére lép és ezt súlyával terheli. Ha a pecket a híd hátsó részén fölfelé irányítva rendezzük el, akkor lefelé húzatik, mihelyt az állat a hátsó hídrészt terheli. Mindkét esetben szükséges a kimozgáshoz, hogy az állat fölmásszék a hátsó hídrészre, ahová az onnan beeső fénysugarak és az (m) előrészben elhelyezett csalétek különösen csalják. Ily módon elérjük, hogy az állatnak már mélyen kell behatolnia a csapdába, mielőtt még valami mozgást észlelt volna. Ebben a pillanatban azonban már megtörténik a kiiktatás és a dob gyors kibillenése, ami a visszaszökést meghiúsítja. A (k) bebúvó nyílás alsó éle az (o) kibillenő híd elé nyúlik, hogy az állat lábaival a hidat meg ne ragadhassa és el ne mozgathassa. A (p) zárópecekkel összefüggésben hat a dob tokjának belsejében szilárdan vagy mozgathatóan elrendezett (q) fogó orr, mely a (p) zárópecek elrendezésének megfelelően a tok fenekén vagy tetején fekve vagy állva van elrendezve. Nem szükséges, hogy az (o) billenő hidat külön beépítsük az (a) fogócsőbe, hanem •ennek alsó részét, illetve alsó felét képezhetjük ki fogódobbá, melynek tengelyét ez esetben a fogócső szilárd fölső felébe erősítjük. Az (a) fogócső egészen el is hagyható és ehelyett a dob egyik fölső negyedét láthatjuk el az (o) billenő híddal, emellett még a dob köpenyének fölső részét részben vagy egészen el is hagyhatjuk, hogy anyagot takaríthassunk meg és a dob gyorsabb kibillenését érjük el. A dob gyorsabb kibillenését elérendő, az (o) billenő hidat, mely a dob rögzítő- és kikapcsoló szerkezetét befolyásolja, a dob kerületéhez lehetőleg közel hozhatjuk, és pedig körülbelül a dob (c) tengelyével egy magasságba, mert ezáltal az állat súlya, amely a kibillenést elsősorban létesíti, lehetőleg hosszú emelőkaron működik és így a gyors kibillenésre igen kedvező billenő nyomatékot érünk el. Ha a dob forgásra kész helyzetben van, a- kiiktatható rögzítő szerkezet az (e) és (f) ütközőkkel és a (d) súllyal együtt megakadályozza a dob mindennemű mozgását ligy, hogy az állat, miközben bekúszik, nem veszi észre a ráváró veszélyt. Mihelyt azonban rálép az (o) billenő híd hátsó felére, ez lesülyed és úgy mozgatja el a (p) zárópecket, hogy ezt a (q) orr elengedi. A zárópecek emellett merev, mozgatható lehet vagy két csuklósan összekötött részből állhat. A dob tokjának előrészén alkalmazott üreges és tolattyúval elzárható (r) előépítmény célja, hogy az állatnak a (k) bebúvó nyíláshoz megkönnyítve, a hozzáférést és amellett még csalétek fölvételére is szolgálhat. A dob hátsó (h) falában elrendezett (1) I kibúvó nyílás a fölfelé emelkedő (s) csatornába torkol, melyből fönt az oldalt alkal-I mázott (t) nyílás egy leejtő szerkezetre vezet. Fölülről e nyíláshoz egy toló- vagy más fajta födőn át lehet jutni és a nyílás | alatt a levehető (u) víztartó van fölállítva | az állat rögtöni megölése céljából. A leejtő készülék a vízszintes és a (v) csap körül keresztirányban lengő (w) fenékből áll, melyet nyugvó, illetve egyen-