37737. lajstromszámú szabadalom • Közúti vasúti váltó nyomhoronnyal bíró sinek számára

kés és rázkódtatások nélkül a tősínről és vezettetik át a vágányelágazásra. A nyelv a csúcs közelében fecskefarkalakú (18) kiugrással van ellátva, mely két (19) és (20) pofa között fekszik, melyek a kiugrást fogva tartják és a (21) összekötő rúddal egyesítik (3. és 7. ábra). A tősineket, belső vezetékeket és a betétdarabokat vasból készült erős harántrudak kötik össze egymással, melyek az említett részeket a vágány nyomtávolságának megfelelő távolságban rögzítik. A működtető emeltyűk összelrendezése csak néhány szerkezeti részletben különbözik az ismert hasonló berendezésektől. A működtető berendezést az öntöttvasból készült (22) köpeny (3. és 4. ábra) fogadja be, mely a belső vezetékeket képező sinek talpával csavarok által van összekötve. A köpeny fenekére két (23 24) csapágy van öntve, melyek födelét csavarok szorítják le és melyek (25) tengelyt ágyaznak, mely körül két egymástól független mozgással bíró (26) és (27) emeltyűt tart szabadon forgathatóan. A (26) emeltyű alsó része U-alakú kengyelt képez, míg fölső karjának vége a (21) összekötőrúd (28) lyukába lép be, hogy a (25) tengely körül való elforgatása alkalmával az összekötő rudat egyik helyzetéből a másikba állítsa. A (26) emeltyű alsó U-alakú karjába a (27) emeltyű alsó karjának kiugrásai ütköznek, mely emeltyű alsó vége T-alakkal bír, míg fölső része villaszerűén van kiképezve, és két (29 30) karból áll. A (29) kar egy enes és (31) ellensúlyt tart; a másik (30) kar a (29) karból ágazik ki, fölfelé görbül, mire a (29) karral párhuzamosan fut. A (30) kar hosszúkás gombban végződik, mely üreges és melynek keresztmetszete két félhold alakjával bír. Ezen gomb a (37) köpenyfödél magasságában helyezkedik el és nyílásával egy fölötte lévő hasíték alá nyúlik, mely a födélben a vágánytengelyre harántirányban van kiképezve, hogy egy, a hasítékon át kívülről bevezetett kampó csúcsával a gomb üregébe könnyen behatolhassunk és a gombot megfoghassuk. Ezen kampó segélyével a súlyemeltyűt fölemeljük és az ellensúlyt átfektetjük. Emellett a (27) emeltyű a (25) csap körül elforog, a T-alakú fej kiugrásai a (26) emeltyű alsó karjába ütköznek, mely emeltyű a (21) öszösszekötőrudat ellentétes helyzetébe viszi. A (21) összekötőrúd két (33) csavarzárral van ellátva, melyek jobb- és balmenetű csavarmenettel és ellencsavaranyákkal bírnak, hogy a hosszt beállíthassuk és a részeket a kellő helyzetben fogva tarthassuk. A (21) összekötőrúd két külső része a rudat villaszerűén körülfogó középdarabbal együtt a (34) csapok segélyével csuklókat képeznek, melyek a rúdnak bizonyos mozgathatóságot adnak. A (19) és (20) pofák, melyek a (12) nyelv fecskefarkalakú (18) kiugrását fogják meg, csavarorsók által vannak az öszszekötőrúddal egyesítve. Az összekötőrúd azon részét, mely a vágányon kívül a tősineken túl kinyúlik, (35) köpenyek védik kívülről; a tősinek szára az összekötőrudat átbocsátó hasítékkal bír. A (35) köpenyeket egy-egy a tősínnel csavarok által összekötött öntöttvastest képezi, mely könnyen nyitható födéllel van ellátva. Az átváltó emeltyűket tartalmazó (22) védőköpeny feneke a víz lefolyatására (36) nyílásokkal van ellátva és az úttest fölszinének magasságában fekvő (37) födéllel van ellátva, mely a nyitásnál csuklók körül átcsapható. A (38) lemez (4. ábra), melynek nyílása a (30) emeltyűkar görbített részét átbocsátja, a (27) emeltyű kinyúló egyenes (30) része és az átváltókészülék többi része között f üggélyes válaszfalat képez, mely utóbbiak ily módon körül vannak zárva úgy, hogy a födél hasítékán behatoló por és szemét ellen védve vannak; a behatoló por és piszok tehát a köpenyfalak és a válaszfal által határolt tartány alján gyűlik össze. Ha már most a (37) födél hasítékán egy kampóval ellátott rudat vezetünk be és a kampó segélyével a (29) ellensúlyemeltyű gombját megfogjuk B S ctZ egyik véghelyzetből a másikba lendítjük, akkor a váltó nyelvei átállíttatnak és a csúcsok felé haladó jármű részére az egyik vagy másik vágányág futóhornyait nyitják, megfelelően