37731. lajstromszámú szabadalom • Újítások fonó kötöző- és hasonló gépeken

- 6 -(5) hüvely alsó végébe (8) dugó van illesztve, melyen a (2) tengelynek legömbölyített végcsapja közvetlenül nyugszik. Az (5) hüvelyt célszerű (9) rugóra szerelni úgy, hogy midőn az (u) cső a cséve kicserélése alkalmával túlságosan lenyomatik, az (5) hüvely a (2) tengellyel együtt engedni fog és lehetővé teszi, hogy a cső a (10) vállra legyen lenyomható anélkül, hogy a vékony és hajlékony (2) tengely csapja elgörbülne. Ha a nyomás megszűnik, akkor az elég erős (9) rúgó a hüvelyt és tengelyt visszaviszi normális működő helyzetébe, melyben az (5) hüvely fölső végi a rövid (11) karmantyú által alkotott ütközővel érintkezik, mely szögek segélyével vagy más módon van a (w) álló rúdhoz erősítve. Ezen helyzetben a mozgékony részek szabadon foroghatnak. A (2) tengely vagy orsó, alsó végének közelében csavarkereket hord, mely a (13) csavarkerék útj'án a (12) kereket hajtja. Hogy az orsó csavarkereke a szomszédos (13) kerékkel kapcsolódhasson, a (w) rúd és (5) hüvely megfelelő kivágással van ellátva. A (12) fogaskerék a (14) tengelyre van erősítve, mely a mozgást, a találmány szerinti gép általános leírása alkalmával kifejtendő módon a táphengerekre viszi át. Az (x) alapzatot, melyre a különböző leírt részek vannak szerelve, a célszerűen teknőalakú (15) tartó hordja (52. ábra), mely a (2) orsó és a különböző fogaskerekek ágyának kenésére szolgáló olajat tartalmazza. Ezen kerekek r endszerint az ágyak által fölszívott olaj szétfecskendezése útján kenetnek. Fontos, hogy a kerekek ne merüljenek olajba, mivel a tapasztalás azt mutatta, hogy az olaj kavarása ez esetben sok munkát fogyaszt. Hogy a (2) orsó kenésére szolgáló olaj szabadon keringhessen, az orsón csavarmenetben haladó (16) hornyok képezhetők ki, melyekben az olaj az ágy fölső végéig emelkedik és ott a (17) gyűrűk által kifelé röpíttetik, azután peig az (5) hüvely fölső részébe vágott (18) hosszhornyokban (3. ábra) visszavezettetik. Az (5) hüvely alsó részében és a (8) dugóban ugyanilyen hornyok vannak kiképezve, melyek lehetővé teszik, hogy az olaj szabadon a csapágyakhoz juthasson. A fonógépeknél szokásos kiképzés helyett a (2) tengely alsó végét lapos fölülettel is elláthatjuk (4. ábra)1

, mely pl. egy (8) dugónak szintén egyenes fölső lapján nyugszik és forog, mimellett a dugó közepén (19) fúrat van kiképezve. Ha ezen szerkezet, mint a jelen gépeknél szokásos, olajba merül, akkor az olaj a központi (19) furatban fölemelkedik ©s ci lapos végű forgó orsó szívó hatása folytán kihajtatik s ily módon az ágyfölületek hatásos kenését biztosítja. Az orsó végét némely esetben, mint az 5. ábra mutatja, csillagalakban szétágazó (20) hornyokkal láthatjuk el, ha a szívóhatást fokozni akarjuk. Bizonyos esetekben, különösen ha erős anyagot kell fonni, a forgó részek holt súlyát nem csap hordja, hanem a (21) karima (6. ábra), mely a forgó (u) cső alsó végén van kiképezve. Ezen karima a flanelből vagy más rostos anyagból készült (22) alátét tárcsán foglal helyet, mely az orsósínen van elrendezve. Ezen szerkezet súrlódása nagyobb, mint a tartócsapos szerkezeté, azonban ez bizonyos tekintetben előnyös, mivel ily módon csökkenthető azon késleltetésre fordítandó erő, mellyel az oroócsövet fékezni kell. Azonban túlságos késleltetést sem szabad ily módon előidézni, mivel ez viszont az indítási ellenállást fokozná túlságos mértékben. A föntebbiekben a lehetséges módszerek egyik legjobbikát írtuk le, mely szerint a tápláló vagy lehúzó hengerek a hátramaradó orsócsrről hajthatók, azonban magától értetődik, hogy más módszerek is alkalmazhatók. így pl. a 7. és 8. ábra oly berendezést mutat, melynél a (v) cső körül forgó (u) csévetartót légágy is tartja, míg a (v) cső engedékenyen van az álló (w) csap üregébe (z) tömítő gyűrűk segélyével ágyazva. Az (u) csévetartó alsó vége a (24) dörzskerék kerületére fekszik (mely célszerűen engedékeny fölületű), míg a (24) kerék tengelyén (25) fogkoszorú van kiképezve, mely a (27) tengelyen ülő (26) fo-