37528. lajstromszámú szabadalom • Visszalökés által töltött fegyver

a találmány szerint az (o) csap körül forgatható (w) emelő viszi át, mely céljának elérésére az adott viszonyoknak megfelelően van szerkesztve. A megrajzolt foganatosítási alaknál (1. és 2. ábra) az emelő kétkarú, (I) karja az (1) csap útján van az (s) rúgóval összekötve, míg (II) karja csuklóalakú (2) végével az (e) hasítékba nyúlik, mely a fegyver mozgórészén — az adott esetben a (v) zárolón, más esetben a csövön — kiképezett villástoldatban vagy más hasonló szerkezeti részben lehet létesítve. Az (s) rúgó ennek következtében a (v) zárolót záró helyzetébe, balfelé húzza (l. ábra). A zárolónak jobbfelé irányult nyitó mozgása ellen a rúgó oly ellenállást fejt ki, mely a rúgófeszültség és a ható kar, vagyis az (s) rúgó által kifejtett erőnek az (o) emelő forgáspontjától való távolsága szorzatával egyenlő. Ez a kar az 1. ábrán látható záróhelyzetben — hol a rúgófeszültség iránya az (I) emelőkarra közel merőleges —• a legnagyobb, ellenben — mint az az 1. ábrán pontozva, illetve a 2. ábrán látható — a lö- • ket másik, hátsó végpontjában a legkisebb. ! Minthogy másrészt az (s) rúgó feszültsége a záró helyzetben (1. ábra) nyilvánvalólag a legkisebb, ellenben a löket hátsó végpontjában a legnagyobb (2. ábra), a viszonyok helyes megválasztásával, ez a két tényező egymást olyképen befolyásolhatja, hogy a zároló löketének két végpontja között való mozgásánál állandóan ugyanakkora, vagy előre meghatározott módon változó záró erő hatása alatt álljon. Ily módon meggátoljuk, hogy a zárolóra túlságosan nagy záróerő hasson, mely azt idő előtt, vagy túlságosan hevesen zárná, ezenkívül pedig a rúgóerőt magát a célnak megfelelően, egyenletesen hasznosítjuk. Mennyiben lehet az emelőszerkezet módosításával a rúgó által kifejtett záróerőt is befolyásolni vagy módosítani, az la. és 2aábrán látható. Ezek az ábrák lényegében az 1. és 2. ábrán látható elrendezéssel azonos elrendezést tüntetnek föl, csak az (I) kar, illetve eme kar és a rúgó (l) csatlakozási pontja és a másik (II) kar által képezett szög más, nevezetesen olyan, hogy a záróerő azalatt, mialatt az emelő az la. ábrán látható kezdeti állásából elfordulva a 2a. ábrán látható végállásába jut, a rúgó húzóerejének az (o) ponttól való legrövidebb távolságának igen gyors kisebbedése következtében jóval a kiegyenlítő érték alá siilyedjen. Ezt az elrendezést tehát akkor lehetne előnyösen alkalmazni, mikor a rúgó ellenállását a (v) zároló hátsó állásában pl. oly célból, hogy a závárzatot kézzel könynyen vissza lehessen húzni, tetemesen csökkenteni kívánatos. Mint az az 1. és 2. és az la. és 2a. ábra összehasonlításából könnyen kitűnik, a záróerőnek a löket hátsó részén való csökkentését az 1. és 2. ábrán látható elrendezésnél is elérhetnők akként, hogy a löketet a megrajzolt hátsó végpontján túl meghoszszabbítjuk; ekkor a löket hátsó részén a ható kar annyira megrövidül, hogy a záróerő végiil is rendkívül csekély lesz. Az emelő számba jövő pontjainak megfelelő megválasztásával végül is határeset gyanánt oda jutunk, hogy a záróerő a löket hátsó végpontjában zérussal válik egyenlővé. A 3. és 4. ábrán oly módosítás látható, melynél tekercsrúgó helyett lemezrúgó van alkalmazva. Itt az (u) hajtórúddal kapcsolt (sl) lemezrúgó az ugyancsak egyenesbe vezetett (v) zárolóval a (wl) emelő útján van kapcsolva. A 3. ábrán a középállás teljesen, a záróállás pedig pontozva kihúzott vonalakkal van ábrázolva, az emelőnek (2) csappal fölszerelt feje a (v) zároló egy hasítékába fogódzik és a zárolót nagyobb erővel tolja előre, mint amekkora erőt az (sl) rúgó az (u) hajtórúd útján az (1) csapra kifejt. Az emelőkar, melyre az (sl) rúgó az (u) hajtórúd útján hat, az erő irányától függ és nyilvánvaló, hogy mikor az erő iránya merőleges az (ol- • 1) karra, a rúgó feszültsége teljes értékével érvényesül. Hogy a rúgó feszültségének változását a zároló mozgásának különböző pontjaiban az erő irányának megváltozásával kiegyenlítsük, a megrajzolt foganatosítási alaknál a berendezés olyan, hogy a záróhelyzetben (1. a 3. ábrán pontozva) az erő az (1) pontban az (ol—1) karra közel merőleges legyen, ellen-