37523. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék mindennemű járműhöz

— 2 — alakját ábrázolja, fölső felét a 9. ábra 1—1 vonala szerinti metszetben, az alsót pedig homloknézetben, a 9. ábra a 8. ábrához képest 90 fokkal elforgatott helyzetben tünteti föl ugyanezen kiviteli alakot és pedig fölső felén a 2—2 tört vonal szerinti metszetben, alsó felén felül- vagy homloknézetben a kerékalkatrészeket, a koszorút elmetszve képzelve. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett kiviteli alak szerint az (A) agy két (B) karimaszerű résszel vagy gallérral van ellátva, melyek egymáshoz közel állanak és vagy az agygyal egy részből vannak, vagy ahhoz vannak erősítve, mely utóbbi esetben az egyik karima leoldható. A találmány tárgyának megfelelő küllők alakja legjobban a 2. ábrán látható, ahol (C) egy rúgó küllőt jelez, mely mint egy közönséges kocsirúgó fele, (C, Cl és G2) lemezekből áll. A rugóknak az agyhoz erősített végei egyenesek és három egymásfölötti lemezből állanak, miáltal az oldalról jövő erőbehatások ellen nagy ellentállóképességet nyernek, ezen végek az aggyal mereven vannak összekötve. A lemezekszáma a küllő külső vége félé fogy úgy, hogy a küllő hajlékonysága külső vége felé, ahol a koszorú felé van hajlítva, nő, a leghosszabb lemez a koszorút majdnem a kerék síkjára merőlegesen találja és vagy csuklósan vagy más hasonló módon van hozzáerősítve. A rugalmas (C) küllők belső végei a kevéssé kifelé hajlított (B) karimák közé vannak helyezve, mely utóbbiak a küllők oldalnyomásának fölvételére megfelelő fölületekkel bírnak. A küllők a karimák közül kijőve egy darabon még egyenesen vagy közel egyenesen, sugár irányban folytatódnak, de külső végeik felé ívben befelé görbülnek és ott végződnek, ahol a (D) koszorúhoz vannak erősítve. A rajz szerint a küllők belső végei következőképen vannak leerősítve. Mindenek előtt kiemelendő, hogy mindegyik küllő három (vagy több vagy kevesebb) egymáson fekvő (C, Cl, C2) rúgóacéllemezből áll; a középső (C) lemez, mint az 1. ábrán látható, a (G) lemezhez van csuklósan erősítve, mely lemez a kerékkoszorúhoz van kötve, míg a belső (Cl) lemez támasztékául szolgál. A külső (C2) lemez rövidebb és mintegy az első kettő rugalmas merevítésére szolgál; mind a három lemez, mint (M)- és (N)-nél látható, szilárdan össze van szögecselve. A (B) bordákon még a sekély, sugár irányú (Bl) mélyedések vannak elrendezve, melyek a küllővégek elcsúszás nélküli leerősítését elősegítik. A (B) karimák belső oldalán (E) hornyok vannak és a külső (C2) lemezek belső végei úgy vannak görbítve, hogy ezen hornyokba beillenek. A rugalmas küllőknek ezen hornyokból való kijövetelét a több részből álió ék-alakú keresztmetszetű (F) lapos gyűrű akadályozza meg, mely a (C) rugók felé szorul, amint az (L) összekötő csavarjait meghúzzuk, anélkül azonban, hogy az agyhoz hozzáérne. Ezen (F) gyűrűt csak akkor szereljük föl, amidőn a küllők már helyes állásukban állanak. A rajz szerint ezen gyűrű négy részből áll. melyeket a karimáin átnyúló (L) csavarorsók kötnek össze egymással. De ehelyett egy fémszalag is volna használható, mely csavarral a gyűrű részei körül megfeszíthető. Könnyű járművek számára készült kerekeknél a gyűrű teljesen elmaradhat és a küllővégeket ilyenkor a fölcsavarható agykarima eléggé biztosan tartja az agy körüli helyzetükben. Az 1. ábrán az (F) gyűrű részben eltávolítva van föltüntetve, hogy látható legyen, hogy a küllő azaz annak (C2) lemeze miképen csatlakozik az agyhoz, épen így a küllők egyike is eltörve van föltüntetve, hogy az előbb említett (E) hornyok egyike a (B) karimán láthatóvá váljék. A belső küllővégek azonban az eddig leirt leerősítési mód helyett csavarok segélyével is erősíthetők az agykarimákhoz, vagy rövid, a karimák helyén alkalmazott karokkal kapcsolhatók össze. Természetes azonban, hogy a küllők tetszőleges más módon is lehetnek az agyhoz erősítve. A küllők külső végei (G) lemezekhez vannak csuklósan erősítve, minden küllő? vagyis annak lemeze a végén (H) csuklócsap fölvételére szolgáló hüvellyé van ki-