37410. lajstromszámú szabadalom • Berendezés Ferraris-elvén alapuló árammérőknél a feszültség- vagy frequentia-ingadozások a műszer állandójára való befolyásának kiküszöbölésére
— 2 — vagy pedig, ha ezt el akarták kerülni, (N) értékét megfelelő arányban csökkentették, ami azonban azon nagy hátránnyal járt, hogy a hajtóerő, mely amint föntebb említettük, (N) és (föntemlített okokból már úgyis csekélynek választott) (H) szorzatával arányos, nagy mértékbeu gyöngíttetik, úgyannyira, hogy a hajtóerő ellenében ható mechanikai ellenállások hatásai (a tárcsa csapágyazásában és a számláló-szerkezetben föllépő súrlódások) nagyon is előtérbe lépnek. Jelen találmány tárgyának éltelmében ezen hátrányokat oly berendezés által kerüljük el, melynek segélyével előidézzük, hogy a hatásos (N) feszültségmező erőssége nagyobb mértékben növekszik, mint a (V) feszültség, úgy, hogy a C~l (B»+N») V kifejezesben mar nem marad allando, hanem a feszültségváltozás alkalmával ugyancsak befolyást gyakorol a műszer állandójának változására. Ha már most a (V) feszültség növekedik, és ha emellett a hatásos (N) mellékzárlatmező erőssége a V-hez való egyenes aránynál nagyobb mértékben nő, akkor az (N)-nek a B2 -|-N2 kifejezésben való növekedése következtében a műszer állandója egyrészről ugyan növeltetnék, másrészről V azonban ^ kifejezés valódi törtté változik, mely a maga részéről a műszer állandóját kisebbíteni igyekszik. Az értékek alkalmas megválasztásával már most elérhetjük azt, hogy a két befolyás egymást kompenzálja és hogy ennek következtében a feszültség, illetve a feszültségi mező erősségének vái• tozása végeredményben a műszer állandójára nem lesz befolyással. Ha pld. a következő értékeket választjuk: V = 10, N = 10 és B2 == 1000, vagyis az aczélmágnes fékező ereje a feszültségi mező tízszerese, akkor C = Jjj(1000+ 100)= 1100 Ha most azt akarjuk elérni, hogy (V)-nek 10%-kal tehát 11-re való növekedésénél, az állandó ne változzék, vagyis C értéke akkor is 1100 legyen, akkor (N) megfelően megnövekedett (N1 ) értékét az 1100 == ~ (1000 +NI3 ) egyenletből' kiszámíthatjuk. Nl-nek ily módon kiszámított értéke 11,28. Ebből tehát az következik, hogy a berendezést oly módon kell létesíteni, hogy a (V) feszültségnek 10%-kal való növekedése esetében a hatásos mellékzárlatmező erőssége 12,8°/0 -kal növekedjék. A feszültségingadozásoknak a műszer állandójára való befolyásának ezen kompenzálása lehetségessé teszi azt is, hogy fékezésre az eddig kizárólag alkalmazott acélmágnesek helyett, a feszültség által táplált elektromágneseket alkalmazzunk, mivel az (N) mellékzárlatmező megfelelően gyorsabb növekedése által' a fékező elektromágnes erősségének a feszültségingadozások okozta változásai által a műszer állandójára gyakorolt befolyásai is kiegyenlíthetők. Ha pld. mint fönt B2 = ÍUOO N2 = 100 és V = 10 akkor C =1100 Mivel most a (B)-t a feszültség által táplált elektromágnes idézi elő, melynek mezeje a (V) feszültséggel arányosan változik és (C)-t a (V) feszültségnek 10°/o-kal, tehát 10-ről 11-re való növekedésénél is állandónak akarjuk tartani, akkor C= ~ j (Bl2 -j- Nl2 )-ből, illetve 11 1100 = N 1 (1210--)-Nl2 )-bőlkövetkezik, hogy NI = 14. Vagyis, ha a (V) feszültségnek 10o/0 -kal való növekedésénél a hatásos (N) feszültségi mező erőssége 40°/o-kal növekszik, akkor a fönt föltételezett viszonyok mellett, a feszültségingadozásoknak a műszer állandójára való befolyásai kiküszöböltefnek. A hatásos feszültségi mezőnek tehát a feszültséghez viszonyítva, négyszeresen kellene változnia, ami azonban bizonyos hátrányokkal jár. A fékező elektromágnes megfelelő szerkesztése által azonban, amint azt
