37272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ónnak elektrolytos úton történő előállítására
— 2 — kalmas módon akként vannak kapcsolva, hogy a folyadék az összes tartályokon átfolyjon. Ekkor az egyik tartályt kiürítjük, az oldószert pedig oly módon vezetjük, hogy először a legkevesebb ónt tartalmazó anyaggal telt tartályba jusson és hogy legvégül kerüljön a majdnem teljesen érintetlen nyersanyagot tartalmazó tartályba. Ha nem ónhydroxyd a nyersanyag, hanem ónoxyd, vagy csak részben oxydált fémes ón (ónhulladék, ónvakarék stb.) ugyanezt az eljárást alkalmazhatjuk, azonban ekkor a stannát nehezebben képződik és gyakran csak olyképen állítható elő, hogy a nátriumstannátot tűzben állítjuk elő és utólag oldjuk föl azt. Az oldatba az ónon kívül más fémeknek csak igen kis mennyisége megy át, egyedül az ólom és réz az, mely az oldatban nagyobb mennyiségben fordulhat elő. Az antimon az oldatban főleg nátriumantimonit alakjában fordul elő, de elektrolyzis közben az anódán kiváló oxygén és a fokozott hőmérséklet következtében nátriumstibiáttá alakul át, mely az alkalikus folyadékban oldhatlan lévén, kicsapódik. Az arzén arzénitet és arzeniátot képez, mely két só egyaránt oldható, de az arzénit ugyanabból az okból, mint az antimonit gyorsan arzeniáttá alakul át, ez pedig nátriumlúgot tartalmazó oldatban nem bontható el elektrolyzissel, tehát az arzén az elektrolytben gyűlik össze. A nemes fémek teljesen a hulladékban maradnak, mely — ha a nyersanyag bronznak kénsavban történt elektrolyzisénél képződött iszap — esetleg igen sok ezüstöt tartalmazhat. Második műveletünk a képződött oldat megtisztítása. Ezt a tisztítást magasabb hőfoknál, mintegy 70°-nál, gőzzel vagy más módon fűtött vaskazánban végezzük. Mikor a folyadék eléggé fölhevült,, .abba nátriumszulfidot adunk (monoszulfid előnyösebb, mint polyszulfid), hogy az elektrolyzisnek alávethető fertőző fémeket, a rezet és ólmot leválasszuk. Erre a célra a gyakorlatban igen tömény nátrimszulfidoldatot használunk, a szükséges mennyiséget csak igen közelítően határozzuk meg és időről-időre próbát veszünk a tisztított oldatból, melyet gyorsan megszűrünk és megvizsgálunk abban az irányban, ad-e a nátriumszulfiddal csapadékot. Igen kis nátriumszulfidfölösleg a további műveleteknél nem káros. Tisztítás közben az oldatot kavarjuk, a tisztítás maga igen gyorsan megy végbe, az oldat pedig meleg állapotban, egyszeri dekantálással gyorsan deríthető. A csapadék összegyűjtve és megszrítva a használt nyersanyag természetétől függő összetételű hulladékanyag az összegyűjtött anyalúgok pedig igen sok nátriumstannátot tartalmaznak. A tisztított oldat elektrolyzisét vaskádakban vasból készült anódák és ónlemezekből, vagy fehérbádogból készült katódák között végezzük, az elektrolytet legalább 80°-on kell tartani, mit gőz bevezetésével vagy keringetésével vagy más módon végezünk. Ha a fűtést keringő gőzzel végezzük, gondoskodni kell arról, hogy a fémből (legelőnyösebben vasból) készült gőzvezetékek az egyes kádakat ne hozzák rövidzárlatba, mit akként érhetünk el, hogy eme vasból készült vezetékekbe szigetelőből, pl. kaucsukból készült szakaszokat kapcsolunk be. Az elektrolyzishez használt áram feszültségének körülbelül 2'4 voltnak, az áramsűrűségnek a katóda egyik fölületére számítva m2 -ként 300—400 ampernek kell lennie. Ily kádat körülbelül 25-öt lehet láncolatosan kapcsolni, ebben a tekintetben csupán a szigetelés okozta nehézségek szabnak határt, melyek 60 voltnál nagyobb feszültségű áram esetében már érezhetőkké válnak. Hogy a csapadék megfelelő módon képződjék, az elektrolyzisnél a következő föltételeket kell megtartani: 1. Az elektrolyt hőmérséklete lehetőleg magas, 80°-nál minden esetre magasabb legyen. 2. Az áramsűrűség ne legyen túlságosan nagy. 3. Az elektrolytben elég sok nátrumstannát legyen.
