37057. lajstromszámú szabadalom • Hangjegyszalag mechanikus hangszerek számára és készülék azok fölvételére és ismétlésére

Megjelent 1906. évi október lió 23-án. MAGY. KÍR. SZABADALMI ÍGG H1VATAL SZABADALMI LEÍRÁS 37057. szám. IX/d. OSZTÁLYHangjegyszalag mechanikus hangszerek számára és készülékek azok fölvételére és ismétlésére. WALKER JAMES JOHN ORGONAGYÁROS LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 január hó 6-ika. Jelen találmány zenedarabok fölvételére vonatkozik oly célból, hogy a mechanikus hangszerek és különösen oly hangszerek segélyével önműködően, kifejezésteljesen megismételhető legyen, melyeknél a hang ereje és teljessége különféleképen növelhető vagy csökkenhető. A találmány azon fölvetésen alapszik, hogy a hangelőállítás ereje vagy teljessége ama sebességtől függ, mellyel a billentyűt lenyomjuk, vagy más hasonló berendezést megfelelően mozgatunkígy például zongoráknál a hangerősség első sorban az illető hanghoz tartozó billentyű leütésének sebességétől függ; az orősebb hang létrehozására kifejtett erő a billentyű gyorsabb lenyomásával jár, mint a gyöngébb hang létrehozásánál kifejtett kisebb erő. A sebesség orgonák vagy harmóniumok fujtatóinál is jelentőséggel bír, amennyiben a krescendohuzam gyors működtetése, például nem várt drámai hatást, idéz elő, míg a lassú működtetés a hangteljesség fokozatos növelését hozza létre. A mechanikus hangszerek számára eddigelé készített fölvételek (hangjegyszalagok) nem voltak helyesek, amennyiben a fölvételek csak magára a hangra szorítkoztak, míg az eredeti előadás kifejezését és érzését figyelmen kívül hagyták. Ezen hátrány megszüntetése végett kísérletek végeztettek, melyek egyikénél e célra a játszandó hangjegyeket képező hasítékokat mindenkor oly hasíték által erősbítették, mely lehetővé tette, hogy a megfelelő billentyűket működtető fujtatókhoz nagy nyomás vezettessék. Alkalmaztak továbbá oly szalagokat is, melyek mindegyik hangjegy számára egy, két vagy három párhuzamos hasítékkal voltak ellátva, mimellett a hasítékok száma és helyzete, a hajtóerő nagyságának megfelelően, az előállított hang erősségét határozták meg. Az összes ilyfajtájú fölvételeknél (hangjegyszalagoknál és hasonlóknál) az összes emelt hangok ugyanoly hangosak és a gyönge hangok ugyanoly gyöngék voltak; egy esetben sem volt lehetséges az eredeti előadás különböző nyomásváltozásait megismételhetni, valamint egy az előadás módját megismétlő hangjegyszalagot egy huzamban előállítani, úgy amint az a találmány értelmében történhetik. A csatolt rajzon az 1. ábra a találmány értelmében előállított hangjegyszalag egy részének fölülnézete, mimellett megjegyzendő, hogy a találmány