37037. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyhez nem kötött égési mótorok üzemben tartására
— 3 — a levegő. Eltekintve a tartálynak ezáltal lehetővé vált kisebbítésétől, ilyen a kritikus hőmérséklet közelében levő gázok alkalmazása még azért is előnyös, mert a tartályban fölhalmozott gázmennyiség tetemes része fölhasználatlanul maradt hátra a tartályban. Minthogy a levegő a föntebb jelzett viszonyok között térfogatának ötszörösére terjed ki, az összes levegő egy ötödrésze mint nem értékesíthető maradék marad a tartályban, minthogy pedig a széndioxyd és nitrogénmonoxyd kiterjedése több mint két akkora, a maradvány is csak fele fog lenni annak, ami levegő esetében marad hátra. Nagyobb mértékben teljesítik a b) alatt jelzett föltételeket a folyadékok. A máiemlített nitrogénmonoxyd közönséges hőmérsékletnél 100 atm. nyomás alatt már csöppfolyós és 1 dms súlya 0-7 kg., míg 100 atm. nyT omás alatt 1 dm8 levegő súlya 0-12 kg. A nitrogéntetroxyd (N02 ) már 23° C.-nál forr, fajsúlya (15°C.-nál) 1-47, tehát azonos súlyú anyag elhelyezésére csak tizenketted akkora tartálya szükséges, mint levegőnél. Minthogy azonban a nitrogéntetroxyd oxygéntartalma a levegő oxygéntartalmának háromszorosa, a levegővel egyenértékű nitrogéntetroxyd térfogata a levegő térfogatának egy harminczhatod része és munkaképessége harminczhatszor akkora, mint ugyanannyi 100 atm.-ra komprimált levegőé. Ha még azt is meggondoljuk, hogy a nitrogéntetroxydból fölhasználatlanul alig marad valami hátra, míg a levegőnél a föl nem használható maradék a levegő 20%-a, a nitrogéntetroxyd munka képessége a levegőének negyvenötszöröse. Figyelembe kell még azt is venni, hogy a tartály súlya is csökken, minthogy a bezárt nitrogéntetroxyd nyomása csak igen csekély. Számítások igazolják, hogy míg a legnagyobb figyelembe jövő hőmérsékletnél, vagyis a meleg égöv alatt előforduló maximális 40°-nál a 100 atm. nyomású levegő súlya a tartály súlyának csak 20%-a, addig ugyanily hőmérsékletnél a nitrogéntetroxyd súlya az összes súlynak 85y0 -a. Ha eljárásunkat oly járművek hajtására használjuk, melyeknél rendkívül nagy erőkifejtés szükséges a gép lehetőleg kis súlya és kis térigénye mellett, tüzelőanyag gyanánt első sorban folyadékokat alkalmazunk, minthogy így kis téren sok energiát halmozhatunk föl, míg mótor gyanánt gázturbinát használunk, melynek munkaképessége csekély súly és térigény mellett, igen nagy. Ily gázturbinánál azonban az oxygént szolgáltató anyag és tüzelőanyag mellett hígítóanyagot is kell alkalmazni, hogy az elégésnél föllépő magas hőmérsékletet csökkenthessük, a melegmennyiséget azonban a turbinában mégis teljesen értékesíthessük. Ez a hígító anyag ugyancsak legelőnyösebben valamely folyadék lehet, melyet vagy az elégető kamarában, vagy már előbb párologtatunk el. A legnagyobb munkaképességű, de legkisebb súlyú és térigényű gépberendezés tehát általában egy turbinából, egy oxygént leadó anyagtartálybó], egy tüzelőanyagtartályból és egy hígító anyagtartályból áll, mely utóbbi elmaradhat, ha a másik két tartály egyikét nagyobbra méretezzük és vagy az oxygént leadó, vagy a tüzelőanyagot oly nagy fölöslegben vezetjük az elégetőtérbe, hogy külön hígító anyag alkalmazása fölöslegessé váljék. így pld. hígító anyag gyanánt az oxygént szolgáltató anyag (nitrogéntetroxyd, N2 0) vagy a tüzelőanyag (ammóniák, NH3 ) fölöslegét lehetne használni. Végül lehetne a két megmaradt tartályt is egyesíteni, mikor az oxygént leadó anyagot a tüzelőanyaggal keverjük. Ekkor a két anyagot úgy kell megválasztani, hogy azok egymással bensőleg keveredjenek és önként szét ne váljanak, másrészt robbanó keveréket se képezzenek oly értelemben, hogy az egy helyen megindított elégés azonnal kiterjedjen a keverék egész tömegére. Alkalmas ilynemű anyag pld. az ammoniumnitrát (NH4 , NOs ), mely chemiai vegyület lévén, a föntebb jelzett föltételeknek teljesen megfelelel, bizonyos hőmérsékletre fölhevítve pedig a következő egyenlet 2 (NH4 , N03 ) = 4 H2 0 + 2N2 -f 02 értelmében elbomlik. Eme vegyület helyett, melyet előnyösen vízben oldunk és ammóniákkal
