36896. lajstromszámú szabadalom • Rácsos tartó szerkezet

— 2 — vei) szemben nagy anyagmegtakarítást érünk el, melyeknél a fölső öv nyomásra, tehát az alsó övvel ellentétesen van igénybe véve. A leírt rendszernél csak az oszlopok vannak nyomásra igénybe véve; minthogy azonban az oszlopok a tartószerkezet legrövidebb részeit képezik, ennélfogva a föllépő hátrány sokkal kisebb, mintha a fölső-és az alsó öv lenne nyomásra igénybe véve. Minthogy az övek húzásra vannak igénybe véve, ennélfogva sem az övek, sem az egész szerkezet tekintetében nem kell azon káros hatásoktól tartani, melyek a nagy fémfogyasztást okozzák, ha nagy hordszélességeket kell létesíteni. Ezen főelőnyöket a külső ellenágyazások, nevezetesen a (D) és (E) segédhorgonyzások által érjük el, mely horgonyzások független tömegekben vannak ágyazva. A leírt elrendezést a gyakorlati kivitel esetén általánosságban egy szimmetrikus vagy hasonló, de ellentétes irányú elrendezéssel tökéletesítjük, miáltal kétszer oly széles tér áthidalását tesszük lehetővé. Ha a föntebbi ábrákkal ellentétesen, nem balról jobbra, hanem jobbról balra haladunk, akkor a 6. ábrában föltüntetett alakot kapjuk, melynél a húzásfeszültség (A4)-től (dl)-ig pontosan ugyanolyan,mint az(A4—Dl) közötti húzásfeszültség (5. ábra) és az összes többi körülmények is tökéletesen ugyanazok, mint az 5. ábrában. Ennélfogva (A4)-nél kapcsolatot állíthatunk elő, úgy hogy a hord szélességet megkétszerezzük, anélkül, hogy a szerkezet elemei bármelyikének igénybevétele megváltoznék (7. ábra). Az elemek számát csak szimmetrikus elrendezés esetén kétszerezzük meg. A két felet esetleg nem szimmetrikusan is elrendezhetjük, ha ez okvetlenül szükséges. Föntebb említtetett,'hogy az 1—5. ábrákban alkalmazott összes (A, Al, A2, A3, A4) terhek hatása folytán az alsó övek húzásfeszültsége (A4)-től (Dl)-ig megnagyobbíttatik. Minthogy a 7. ábrában ezen alsó övet a jobboldali alsó járom helyettesíti, ebből következik, hogy az összes terhek, melyek összeszorítva, szimmetrikusan vagy nem szimmetrikusan, állandó terhelés vagy ideiglenes túlterhelés gyanánt a baloldali féljáromra vannak helyezve, közvetlenül oly hatással fognak bírni, hogy a jobboldali féljármot merevítik és biztosabban tartják egyensúlyi helyzetében. A találmány tárgyát képező, külső reakcióhatással bíró rácsos tartószerkezetnek nevezhető elrendezés ezen sajátsága is különbözik az összes többi, belső reakcióhatással bíró rácsos tartószerkezetnek nevezhető elrendezésektől, mely utóbbiaknál egy a féljáromra helyezett megterhelés az egész szerkezetet meghajlítani törekszik. A találmány tárgyának egy további lényeges sajátsága abban áll, hogy a fölső í öv közepén és az alsó öv két végén meg van szakítva. Ezen körülmény a szelvény szabályozását engedi meg és a szabad kiterjeszkedést biztosítja. Minthogy a (B—D) és (b —d) horgonytámaszok (7. ábra) húzásra vannak igénybe véve, ennélfogva e támaszok fémvonórudakból készíthetők, melyek csavarmenettel és állító csavaranyával láttatnak el, úgy hogy a (B) és (b) pontok, illetve az oszlopok fölső végének helyzete a szükségnek megfelelően változtathatók, minthogy (D) és (d) lehorgonyzások változtathatatlanok. Ha ezen oszlopvégeket a föld felé húzzuk, amennyiben a (B—D) és (b—d) rudakat az állító csavaranyák által megrövidítjük, akkor könnyen érthető, hogy ez által a jármot boltozott alakra hozzuk, mint . azt a 8. ábra mutatja. Ha ellenben a vonórudakat meghosszabbítjuk, akkor a járom, mint azt a 9. ábra mutatja, lesülyed, minthogy az oszlopok, a támaszok és a fölső és alsó övek által képezett háromszögek változtathatatlanok. A szerkezet ezen könnyű szabályozhatósága, mely minden szükséges időpontban, és pedig éppúgy a fölállítás alatt, mint ezután és akár állandó, akár részbeni vagy általános megterhelés mellett is történhetik, annál inkább értékes, mert ezen szelvényváltoztatás a tekintetbe jövő különböző elemek különleges befolyásolása nélkül végezhető. Ezen körülmény oly sajátság, mellyel a belső reakcióhatást mutató szerkezetek egyike sem bír, minthogy utóbbiak mégha-