36896. lajstromszámú szabadalom • Rácsos tartó szerkezet

tározott szelvény számára készülnek és nagy rázkódtatásokat szenvednek, ha szelvényük utólagosan megváltoztattatik, amennyiben ezen esetben a részek egész más igénybevételt szenvednek, mint amelyre számíttattak. A találmány tárgyát képező szerkezet szelvényére a kiterjeszkedés tökéletesen ugyanoly módon hat, mint a föntleirt szabályozás, amennyiben a járom közepe nagy melegben lesiilyed és nagy hidegben fölemelkedik, anélkül, hogy az egyes elemek igénybevételében említésre méltó változás állna be. A találmány tárgyát képező szerkezet tehát szabadon terjeszkedhetik ki és a kiterjeszkedés csak a járom boltozottá tételét vagy sülyedését okozza. A támaszpontok egymástóli távolsága állandó marad, míg a belső reakcióhatással bíró szerkezeteknél az említett távolság, vagy a tartó hossza megváltozik és a szelvény változatlan marad. Másrészt, minthogy a fölső és alsó öv és a támaszok húzásra vannak igénybe véve, ennélfogva mindezen részek aczéldrót-kábelekből készíthetők, melyek nagyobb ellenállóképességgel bírnak és biztosabbak, mint az idom-aczélgerendák. Aczéldrót-kábelek használata különösen akkor czélszerű, ha nagy méretekről van szó, minthogy ily esetekben a kábel, mely sokkal nagyobb húzás-szilárdsági együtthatóval bír, mint egy rúd, a szerkezetet ugyanazon ellenállóképesség mellett sokkal könnyebbé teszi. Az esetben, ha a szerkezet kis helyre szorított és eltolódó túlterhelésnek tétetik ki, mely nem áll viszonyban a szerkezet tényleges súlyával, akkor a járom közepének közelében fekvő ferde támaszok megereszkedhetnek, ami a szerkezet hosszszelvényének deformálásából következik. Oly esetekben, melyekben ezen körülmény kellemetlenségeket okozhatna, az említett körülményt a következő módok egyikének értelmében küszöbölhetjük ki: 1. A szerkezet lényeges elemei állandó súlyának azon regióban való megnagyobbítása által, melyben megereszkedés léphet föl. 2. A szerkezet szelvényének boltozottá tétele által, mint azt a 8. ábra mutatja, mi mellett a boltozás a kis helyre szorított, eltolódó teher nagyságával egyenes arányban nő. A boltozás maximumát akkor érjük el, ha a középső (A3) csomópont (10. ábra) a külső (A) és (b) csomópontokkal egy egyenesben fekszik. 3. Egy tetszésszerinti alakú, belső reakczióhatással bíró tartószerkezetnek a járom közepébe való bekapcsolása által, mi mellett az (A3, a3) csomópontok (11. ábra) képezik ezen szerkezet támaszpontjait és mely szerkezet önsúlya az (A3) és (a3) csomópontokban a hiányzó súlyt kiegészíti. Ezen elrendezés mellett a középső szerkezet alsó öve egyidejűleg a külső reakcióhatással bíró szerkezet alsó övét is képezi és az alsó övet mindkét esetben oly húzásfeszültség befolyásolja, mely az (A3—a3) pontok közötti húzásfeszültségből származik és egyidejűleg érvényesül. Szükség esetén a 12. ábrában föltüntetett kiviteli alakot választhatjuk, melynél a középső szerkezet fölső öve nyomás alatt áll és (A3)-tól (a3)-ig a két oldalt álló főszerkezet alsó övét képezi, mely húzásra van igénybevéve. Ezen két erőnyilvánulás ellentétesen hat és az (A3—a3) résznek (12. ábra), csak a különbség maximumát kell kitartania. 4. Az alsó övnek nem egyenes, hanem fölfelé megtört vonalban való vezetése által, oly módon, hogy a középső (F) csomópont (13. ábra) az (A, b) pontokat s összekötő egyenes közelében feküdjék. A fölső öv mindezen esetekben egyenes vagy ferde lehet. Minél közelebb fekszik az (F) pont az (A—b) egyeneshez, annál jobban áll ellent a szerkezet azon helyi deformálásoknak, melyeket a terhelési különbségek előidézhetnek. 5. Az alsóövnek oly vonalban való kiképezése által, mely a járom közepe felé emelkedik és irányát mindegyik csomópontnál megváltoztatja, mint azt a 14. ábra mutatja. A középső (F) csomópont a két külső (A, b) csomópontot összekötő egyeneshez