36857. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti blokkberendezéseken

— 5 — az (m) mótor áramát néhány pillanattal azelőtt szakítsák meg, hogy a (18,19) kilincs a (17) emelővel kapcsolódott. A 6. és 7. ábrán oly biztosító szekrény van föltüntetve, mely a pályaudvarokon helyezendő el alkalmas módon. A szekrény egy kis önműködő berendezést tartalmaz, mely föltétlenül megakadályozza, hogy a vonatoknak indulási jel legyen adható, ha a vonal nem teljesen szabad. A berendezés lényegileg négy tetszőleges anyagú (46, 47, 48, 49) tárcsából áll, melyek a 7. ábrán vázolt módon páronkint összekapcsolt (50) tengelyek körül forognak (6. ábra) s különböző magasságokban vannak elhelyezve, úgy hogy egymást részben elfödik. A tárcsákba nem egyenlő távolságokban fekvő lyukak vannak fúrva (6. és 7. ábra), melyek azonban úgy vannak az egymással összekapcsolt (46, 47) és (48, 49) tárcsákban elosztva, hogy midőn a tárcsák egyenlő szögekkel fordulnak el, csakis az egyenlő sorszámmal ellátott lyukak és ezek is csakis akkor eshetnek össze, ha a két tárcsa közös (w—w) metszési vonalára vagy húrjára jutnak. így pl. a (46) tárcsa 4-ik lyuka csakis a (47) tárcsa 4-ik lyukával eshetik össze, midőn mindkét lyuk a (w—w) vonalén foglal helyet; a (48) tárcsa 6-ik lyuka csakis a (49) tárcsa 6-ik lyukával eshetik össze, és így tovább. Mindegyik tárcsa alsó oldala egy kis (51) gátkereket hord, melynél két-két, egymást követő fog közötti szögtávolság egyenlő 360°-iiak annyiad részével, ahány lyukat egy-egy tárcsa tartalmaz. így pl. a 7. ábra szerint a kerékfogak száma 6, úgy hogy a kerék minden továbbkapcsolásnál 60°-al fordul el. i A tetszőleges tipusu ismeretes kapcsoló szerkezet, mely lényegileg az (52) elektromágnesből, a fegyverzetet képező (53) karból, (54) kapcsoló kilincsből, ennek (55) rúgójából és az (56) nyomórúgóból áll, az (51) kereket egyszerre egy foggal forgatja el, valahányszor az áram az elektromágnesen áthalad és erre ismét megszakad. Ebből kö- 1 vetkezik, hogy minden tárcsa pontosan egy lyukkal forog tovább az áram minden megszakítása és újbóli záródása alkalmával és hogy egy-egy lyuk középpontja mindig pontosan a tárcsák közös metszési vonalába jut, mi mellett a tárcsák egyenlő irányban foroghatnak, mint a (46) és (47) tárcsák, vagy pedig ellenkező irányban, mint a (48) és (49) tárcsák. A (w—w) vonalon föltüntetett kis jelek (7. ábra) azon helyeket jelzik, melyeket a lyukak középpontjai az összeesési helyeken való áthaladásuk pillanatában elfoglalnak. A 6. és 7. ábrán választott példában a tárcsák közös húrjai egy-egy hatszög oldalait alkotják, azonban, ha nagyobb számú lyuk van fúrva, akkor ezen hur más sokszög, pl. nyolczszög, tízszög stb. oldalát fogja alkotni. A tárcsák száma négy, midőn két A és B állomást kell egymással összekötni. Az első (46) tárcsa akkor fordul előre egy lyukkal, midőn a vonat az A pályaudvarból, hol a biztosító szekrény el van helyezve, elindul; az ezen tárcsával összekapcsolt (47) tárcsa szintén egy lyukkal fordul tovább, midőn a vonat a B pályaudvarra megérkezik. A (48, 49) tárcsák ellenben akkor mozdulnak egy-egy lyukkel előre, midőn a vonat a B pályaudvarból elindul s az A pályaudvarra megérkezik. A szekrénybe egy keret van helyezve (8. ábra), mely a 7. ábrán H—K, K—K szakadozott vonalakkal föltüntetett helyet foglalja el. Ezen keret alsó oldala három kis (57, 59, 61) kontaktuslemezt hord, míg másik két (58, 60) kontaktuslemez két rúgós rúdra van szerelve, melyek ez utóbbi lemezeket a három első lemeztől távoltartják. A hornyokban csúszó két (62, 63) tartó két (64, 65) szeget hord, melyek tekercsrúgók által szintén fölfelé nyomatnak. Ha az összekapcsolt tárcsák lyukai összeesnek s ezen két (64, 65) szeget az összeeső lyukak fölé hozzuk és lenyomjuk, akkor a szegek az (58) és (60) lemezek tartóit lenyomják, míg csak az (57, 58, 59, 60, 61) lemezek között kontaktus nem létesül, mely a szemaforszárnyat a «szabad» helyzetbe állító (7, 8) áramkört zárja (2. ábra). A föntebb leírt biztosító berendezések ott