36789. lajstromszámú szabadalom • Higanygőzlámpa

- 2 — átmérőjű (a) cső két vége (b) és (c) kamrává van kibővítve. A czélszerűen csavarvonal alakjában meggörbített (a) cső keresztmetszete a (b) kibővüléstől kezdve," a (c) kibővülés felé folyton csö|kklá|.i s a csőbe annyi higany van öntve, hogy a higany a (b) kamra egy részét is megtölti. A (b) kamra tetszőleges alakú lehet, azonban magasságához képest lehetőleg széles legyen, hogy az (a) csőből kiszorított folyékony higany a (b) kamrában lévő higany tükrét csak kis mértékben emelje. Az áramot platinadrótok vezetik a (d) és (e) elektródákhoz, melyek léghatlanul vannak az üvegcső végeibe forrasztva, A fölső elektróda czélszerűen a pozitív, az alsó pedig a negatív elektródát képezi. Ha a lámpa használaton kívül van, akkor a higany közönséges hőmérséknél a nehézségerő hatása alatt az (a) csövet, (c) kamrát és a (b) kamra egy részét megtölti s a (d) és (e) elektródák között fémes öszszeköttetést létesít. Hogy ezen fémes öszszeköttetést az (a) csőben megszakíthassuk, a folyékony higanyt fölhevítjük, s ily módon elegendő nyomású gőzt fejlesztünk, mely a higanyoszlop folytonosságát megszakítja s a kiszorított higanyt a fölső (b) kamrába nyomja. Az 1. ábra szerinti kivitelnél a higany lölhevítésére egy (f) hevítő dróttekercs szolgál, mely az (a) cső köré van göngyölítve. Ezen czélra előnyös platinadróttekercset használni, mely sorosan van a lámpa világító áramkörébe kapcsolva, úgy, hogy a dróttekercs ezen áramkör zárásakor fölhevül s az (a) csőben lévő higanyt fölhevíti, minek következtében a csőben rohamos gőzfejlődés lép föl s a gőz a higanyoszlop folytonosságát megszakítja. Ennek folytán a két elektróda között fényív képződik, melynek hője a higanygőzök nyomását még inkább fokozza, úgy, hogy a világító gőzcszlop hossza gyorsan növekedik s végül az (a) cső egész hosszában világítani fog. A kísérletek azt mutatták, hogy a föltüntetett lámpánál czélszerű a finom platinadrótból álló hevítő tekercset a csőnek elég nagy darabjára, pl. a cső hosszának egy harmadrészére vagy felére göngyölíteni, mi mellett a tekerületek száma 60 vagy még több lehet. Ennek előnye abban áll, hogy a lámpa előmelegítésére szolgáló idő a minimumra csökken. A hevítő drótot czélszerű a cső alsó végén sűrűbben tekercselni, mint a fölső részeken, hogy a nagyobb hőhatás a cső alsó végén létesüljön, hol a fényívnek először képződnie kell. A hevítő tekercsnek a cső nagyobb hosszán való elosztása viszont azzal az előnnyel jár, hogy a higany nagyobb hosszúságban melegszik föl s ennélfogva a fényív gyorsabban terjeszkedik ki, mint máskülönben történnék. Midőn a lámpát működésbe hozzuk, az erre szükséges áramnak rendszerint jóval erősebbnek kell lennie, mint a lámpát későbben tápláló munkaáramnak. A megindításra szükséges áram az ív hosszabbodásával folytonosan gyöngül, úgy, hogy a hevítő tekercs további működése az áramerősség csökkenése folytán alig jön tekintetbe. Hogy azonban a hevítő tekercs a lámpa teljes működésekor az áramkörből egészen kikapcsolódjék, a tekercs áramkörének önműködő megszakításáról kell gondoskodnunk. Ezen czélból a pozitív áramvezetékből egy (g) kontaktust ágaztatunk el, melyet a (b) kamra fölső részébe vezetünk. A hevítő tekercs ekkor a pozitív (d) elektróda és a higanygőzlámpáknál rendszerint használni szokott soros ellenállás közé van iktatva, mely utóbbi szintén a (g) kontaktussal áll vezető kapcsolatban. Ha ezen berendezésnél a folyékony higany a (b) kamrába nyomatik, akkor a (g) kontaktussal jön érintkezésbe s rövidzárlatot hoz létre, mely a hevítő tekercset az áramkörből kikapcsolja. Könnyen belátható, hogy a hevítő tekercs és a sorosan kapcsolt drót ellenállását úgy lehet megszabni, hogy az indítási áramnak csak kevéssel kell erősebbnek lennie, mint a munkaáramnak. A (b) kamra az 1. ábrán látható kivitelnél olyan bőre van készítve, hogy az (a) csőből kiszorított higany a (b) kamrában lévő higany fölszinét csak kevéssel emeli,