36789. lajstromszámú szabadalom • Higanygőzlámpa

- 3 — minek következtében a nyomás emelkedése is kis mérvű lesz. Az (e) elektródát befogadó alsó kamrát a szűk (a) csővel czélszerűen egy (i) könyökcső köti össze. Ha a lámpa működésben van, akkor az alsó kamrában lévő higany arra törekszik, hogy az (i) cső két szárában lévő higanytükröket körülbelül egyenlő magasságban tartsa. Hogy a higany túlságos ingadozásait az (i) csőben megakadályozhassuk, ezen csőnek a (c) kamrával való (h) összekötési helye kissé meg van szűkítve. A gyakorlati kivitelben az (a) lámpacső hossza, pl. 35 cm., belső átmérője pedig kb. 4 cm. lehet. A méretek azonban az (a) csőben uralkodó nyomástól függnek, melyet viszont a (b) kamrában lévő higany tükre határoz meg. Általánosságban a fényív lehetséges hossza, adott számú feszültség esetében annál kisebb lesz, minél nagyobb a gőznyomás. A föntebbi méretekkel bíró cső olyan áramhoz való, melynek erőssége 9.7 ampére s feszültsége 200 Volt. A 2. ábrán föltüntetett lámpánál a pozitív elektróda közelében egy (k) vas- vagy grafitpálcza van az (a) csőben elrendezve, mely a higanyba merül és a fényív túlságos ingadozásait és rezgéseit hatásos módon megakadályozza. A 3. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál az (a) világító csőnek a negatív elektródához tartozó vége két (1) ágra oszlik, melyek ismét egyesülnek egymással. Ezen kiviteli alaknál az (a) cső fölső (b) végéhez nem csatlakozik egy külön kamra, hanem e helyett a cső fölső része a pozitív elektródától kezdve folytonosan bővül. A csőnek ezen bővebb (b) része olyan térfogatú, hogy a lámpában lévő higanynál nagyobb mennyiségű higanyt is magába fogadhat. A higanyoszlop fölött fönmaradó tér kondenzáló kamra gyanánt s a túlságos gőznyomás megakadályozására szolgál. A cső (b) része a pozitív (d) elektróda fölött foglal helyet, mely czélszerűen egy kis függélyes (m) kamrában van elrendezve. A lámpa működése közben a fényív az (1) csőágak egyikében halad, míg a másik csőág kondenzáló kamra gyanánt szolgál, melyben a higanygőzök lecsapódnak és az (1) ágakat alul összekötő csőbe sülyednek, minek következtében a higany o—o tükre mindkét (1) csőágban egyenlő magas lesz. A fényív először az (a) csőnek, pl. a (p—p) vonal magasságában fekvő részében képződik, mely a negatív elektróda fölött az (1) csőágak fölső összeköttetésénél foglal helyet. Hogy ezt elérhessük, az (f) hevítő tekercset ezen a helyen sűrűbben tekercseljük. Ennélfogva az áram bekapcsolásakor a negatív elektródánál még nincs kondenzáló tér, úgy, hogy a higany a negatív elektródától a pozitív elektródához fog átmenni, míg csak a cső alsó végében elég nagy kondenzáló tér nem létesül, mely a higanynak a cső végébe való további átmenetelét megakadályozza. Az (a) cső (1) ágait czélszerű egyenlő nagyra venni, mely esetben a fényív az egyik vagy másik ágban fog haladni. A lámpa működése közben a higanytükrök a két ágban, kb. az (o—o) magasságban állnak. Természetesen kettőnél több (1) csőág is alkalmazható, vagy pedig az alsó kondenzáló tér más alakban is kiképezhető. A találmányt az ismertetett kiviteleken kívül még számos más alakban is foganatosíthatjuk. így pl. a hevítő tekercset a cső belsejében, a higanyban is elhelyezhetjük, vagy pedig dróttekercs helyett bármely más hevítő szerkezetet is alkalmazhatunk. Külső dróttekercs alkalmazása esetén i czélszerű a drótot addig az üvegcsőre tekercselni, míg a cső még egyenes. A cső hajlítása úgy történik, hogy az (a) csövet, mint a 4. ábra (q) szakadozott vonalai mutatják, a lámpa lángja felé görbítjük, nem pedig a lámpától el, mint az (r) szakadot zott vonalak jelzik. Ha a csövet a láng felé j hajlítjuk, akkor a dróttekercs egyenletes j szilárdsággal ágyazódik az üvegcsövön képződő hornyokba. Az (a) csövet kemény üvegből, pl. Jenaüvegből készítjük. A találmány nem szorítkozik tisztán higany alkalmazására, a mennyiben a higanyhoz különböző fémek is