36693. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

— 3 — Megjegyzendő még, hogy két, 5, 8 vagy 9 stb. összekötést tartalmazó sor helyett több oly sort is alkalmazhatunk, melyek mindegyike 5, 8, 9 stb. összekötést tartalmaz, mi mellett az összekötések viszonyai ugyanazok maradnak, azaz más szavakkal egy adott (J) talp és egy adott közbenső (S) kör részére az elemek számát tetszés szerint növelhetjük vagy csökkenthetjük, föltéve, hogy az elemek hossza egyenlő marad az illető sortypus elemeinek hosszával. így például a 9. ábra oly kereket mutat, melynél több összekötő elem alkalmazta tik, mi mellett (TT, T1T1, T2 T2,T3T3) és (T4 T4) a typus gyanánt választott sor elemeit, míg (t, tl, t3 .. . . tn) ugyanoly hosszú pótelemeket jelölnek. Könnyen érthető, hogy ezen elemek számának növelése vagy sokszorozása által különleges szerkezetű teljes hálót kapunk, mint azt a 9. ábra mutatja. Ezen teljes háló, mely fémsodrony vagy más alkalmas anyagok szövetéből készülhet, kaucsukkal vagy más anyaggal vonható be, mely bevonat az összekötő elemeket képező szálak játékában részt vesz. Megjegyzendő továbbá, hogy az összekötések oJy módon lehetnek elrendezve, hogy egy sor összes elemei a kerék síkjának egyik oldalán fekszenek (T, Tl, T2, T3 . . . . 8. ábra), vagy pedig mint azt a 9. ábra mutatja oly módon, hogy az öszszes jobbra dülő elemek a keréksík egyik és a balra dülő elemek annak másik oldalán rendeztetnek el; vagy pedig, ha az elemek elegendő szélesek, akkor az elrendezést akképen foganatosíthatjuk, hogy az elemek egymáson szabadon áthaladnak. 2. A kerék második jellemző sajátsága a közbenső (S) körön elrendezett (B, Bl, B2 stb.) megerősítő részeknek ezen kör kerületének hosszában (vagy legalább a kerület irányában) való eltolásában áll. Mint az a föntebbiekből kitűnik, a megerősítő részek szabad eltolása különféleképen eszközölhető. És pedig: a) amennyiben a (T, Tl, T2 stb.) összekötések (B, Bl, B2 stb.) megerősítő részei az (M) aggyal helytállóan összekötött közbenső (P) talpon lazán ülnek és szabadon csúszhatnak (1. ábra); b) amennyiben kis (L, Ll, L2 stb.) kapcsolótagokat rendezünk el, melyek a nem rugalmas közbenső (P) talppal csuklósan vannak összekötve és amelyekre a szabadoxu mozgatható (B, Bl, B2 stb.) megerősítő részek vannak erősítve (3. és 4. ábra); c) amennyiben a szabadon mozgatható (B, Bl, B2 stb.) megerősítő részeket közvetlenül az aggyal csuklósan összekötött kerékküllőkre erősítjük; d) amennyiben a szabadon mozgatható megerősítő részeket emeltyűkarokra vagy kétkarú emeltyűkre erősítjük, melyek a keréktengely körül lengenek. Kétkarú emeltyűk alkalmazása csak azon esetekben ajánlatos, melyekben a viszonyok olyanok (mint például két 5—5 összekötést tartalmazó sor alkalmazásánál), hogy a talp deformálásánál az átmérő irányában szembenfekvő részek teljesen hasonlóan tolódnak el. Magától értetődik, hogy a megerősítő részek szabad eltolhatóságát más eszközök által is elérhetjük. A rugalmas (J) talp az összekötések eltolbatósága folytán létesített rugalmasságon kívül, különböző eszközöl^ütal még további rugalmasságot is nyújth^^ML mellett azonban a kerék stabilitásánal^JKlig biztosítva kell maradnia. Az 5. ábrában pontozottan rajzolt (D) ovális, például a (J) keréktalp egy deformálását mutatja. A kerékszerkezet működési módjának megértésére elegendő ezen 5. ábrára utalni. A túlnagyra föltételezett deformálás (90 cm. átmérőjű keréknél körülbelül 7 cm.) pontozott vonalakkal azt mutatja, hogy az összes (T, Tl, T2 stb.) összekötések és a (H, Hl, H2 stb.) küllők rendes hosszukat megtartják, épúgy, mintha a (J) talp köralakú maradt volna. A talpot képező rúgó tehát teljes működési szabadsággal bír. A deformálás nem minden esetben olyan, hogy a tale ovál alakot vesz föl, mint a föltüntetésre választott példánál. így például (16) összekötés (azaz 8—8 összekötést tartalmazó két sor, 1. ábra) alkalmazásánál a