36693. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

deformálás olyan, hogy a talp nem két, ha ' nem három helyen lesz lapos. A deformálás egyébként ugyanazon számú összekötés al­kalmazásánál nem ugyanolyan. Szükség ese­tén az összekötéseknek, a kerületekhez ké­pesti viszonyában, nem adunk pontosan egyenlő tömegeket azon czélból, hogy a kerék rugalmasságának egy részét a (C, Cl, C2 stb.) megerősítő részektől vegye. Ha a megerősítő részeknek bizonyos mozgássza­badságot vagy eltolhatást adunk, akkor el­érhetjük, hogy a talp csak egyetlen helyen és pedig magán a lökés helyén laposodik míg a talp többi része megtartja szabályos köralakját. A (C, Cl, C2 stb.) megerősítő részek szabad mozgékonysága fölöslegessé teszi, hogy az összekötő elemek összekötési helyének teljesen pontosan a talp kerüle­tére való föl fekvéséről gondoskodni kellessen. A deformálásra továbbá a mozgatható (B, Bl, B2 stb.) megerősítő részek excen­trikus eltolása fejt ki hatást, és pedig azon esetekben, melyekben, mint például a 3. ábrabeli kiviteli alaknál, kis (L, Ll, L2) kap­csoló elemek alkalmaztatnak. Ezen behatás annál jobban figyelhető meg, minél rövi­debbek ezen kapcsoló elemek és annál ki­sebb lesz, mi^^ jobban közelíttetnek a kapcsoló eleraf^A kerék középpontjához. Ezen behat* csökken, hogy elha­nyagolható, Sg- S - jsoló rudak a (H, Hl, H2 stb.) küllők méreteit veszik föl, mint azt például az 5. ábrabeli kiviteli alak mu­tatja. Hogy a kerék stabilitását oldalirányú el­tolásokkal és ingadozásokkal szemben növel­jük, ajánlatos a (T, TI, T2 stb.) összeköté­seket oly csonkakúpok alkotói mentén el­rendezni, melyek kisebb vagy nagyobb alap­fölületeikkel egymással szemben állanak (2., 4., 6. és 7. ábra). Ha azon kiviteli alakot választjuk, mely­nél az összekötések oly csonkakúpok alak­jában vannak elrendezve, melyek kisebb alapfölületeikkel vannak egymás felé for­dítva, akkor a szerkezet foganatosításánál a kerék kerülete mentén gyűrűalakú teret kapunk, melynek keresztmetszete mindig háromszögletes. Ezen két csonka kúp között keletkező háromszög nincsen oldalirányú deformálásoknak kitéve. Ha nem alkalmazunk nem rugalmas köz­benső talpakat, akkor két különböző kivi­telt választhatunk. Az említett csonka kúpo­kat vagy kisebb alapfölületeikkel (6. ábra) (CO és OCf alkotók), vagy pedig nagyobb alapfölületeikkel (7. ábra, CB4 és CfBf al­kotók) fordíthatjuk egymás felé. Mint lát­ható, az első esetet az által kapjuk, hogy a (H) küllők és a (T) összekötések egymást keresztezik. A második esetet az által kap­juk, hogy a (T) összekötéseket a (H) küllők (mint alkotók) által képezett nagyobb (CE4) és (CfEf) kettős kúpokban fekvően tételez­zük föl. A leírt szerkezetek a keréknek oldal­irányú rázkódtatásokkal szemben teljes sta­bilitást adnak, föltéve, hogy a rugalmas (J) talp az oldalirányú rázkódtatásokkal szem­ben elegendő koházióval és ellenállóképes­séggel bír, ami könnyen létesíthető. A két kúpfölület szerint történő elrende­zés különösen oly kerekeknél hagyható el, melyeknél az összekötések nyomásnál mű­ködnek és pedig ezen kerekeknél is csak akkor, ha az összekötés tengelyirányban kellően széles, hogy a stabilitás biztosít­tassák. SZABADALMI IGÉNY. Rugalmas kerék, jellemezve az által, hogy az utánengedő anyagból álló talpat nem rugalmas és zeg-zugszerűen futó (T, TI, T2 stb.) összekötések csuklósan tart­ják, mely összekötések (B, Bl, B2 stb.) végpontjai egy a keréktengelylyel köz­pontos kör kerülete mentén eltolódhát­nak, mi mellett ezen összekötések hossza oly módon van megfelelően választva, hogy minden esetben a talp legkedvezőbb deformálását kapjuk. (4 rajzlap melléklettel.) PAU.U RÉSZVÉNYTÁB8A8ÁO NYOMDÁM BUOWESTEN.

Next

/
Thumbnails
Contents