36587. lajstromszámú szabadalom • Generátor gáznak szénből, főkép porszénből, bitumenes szénből való fejlesztésére

— 3 -tűztért a magasság irányában három övre osztjuk föl, és pedig (4. ábra) a kátránydús gázt fejlesztő (60) övre, az (59) tisztító övre és a kátrányszegény gázt fejlesztő (56) gázosító övre, mely utóbbi ismét több be-és kikapcsolható (56a, 56b és 56c) övre oszlik, mint ezt már ismertettük. A három (56, 59 és 60) övet közös gázgyűjtő térben elrendezett (57) keresztfal és a rostélypálczák sorozatát megszakító (58) lapok választják el egymástól s a (60) övnél egy külön (61) gázgyűjtő tér keletkezik a kátránydús gázok számára. Az (56) gázosító öv (56a, 56b és 56c) alöveit (62) falak és (55) ajtók választják el egymástól. A (60) övben fejlesztett és kátrányos alkatrészekben gazdag gázt (63) csövön a (61) kamrából az (59) öv külső rostélyát körülvevő (64) kamrába vezetjük át, melynek falai a levegőbeáramlás szabályozása czéljából rozettákkal, vagy más ily szerkezetekkel bírnak. A (64) kamrából az (59) öv izzórétegén vonul keresztül a nyers gáz a (65) gyűjtőkamrába a már használható gázhoz, honnan a (66) nyíláson keresztül történik az elvezetés. Az (59) öv ízzórétege a (64) kamrából, ill. a (60) fejlesztő övből származó gáznak kátrányos alkatrészeit fölbontja. Az (56) gázosító övbe lényegében véve már fölhasznált kokszszerű tüzelőanyag kerül, melyből csak kátrányban szegény gáz fejlődik. Azáltal, hogy a gázfejlesztő növekvő, ill. csökkenő igénybevételének megfelelőleg kellő számú (56a, 56b és 56c) övet kapcsolunk bs, ill. ki, elérhetjük azt, hogy a rostélyfölületnek egységére eső igénybevétel megközelítőleg állandó marad és ezáltal a (liO és 59) övekben, továbbá az (56) övnek működő részében uralkodó hőmérséklet állandó s a kátránygőzök fölbontására mindenkor elegendő magas lesz. A berendezés előnye tehát abban áll, hogy bitumenes poralakú tüzelőanyagból kátrányban szegény gázt állíthatunk elő, anélkül, hogy az üzemben előforduló nagy ingadozások a gázfejlesztést hátrányosan befolyásolnák. A 4. ábrában föltüntetett gázfejlesztő szívóelv alapján működik, hogy azonban mint nyomógenerátor is dolgozhassék, a (60) övnek külső rostélya, hasonlóan a (64) kamrához, szintén kamrával veendő körül, amikor is a nyomólevegő a (60, 56a, 56b és 56c) övek kamráiba vezetendő be. A (65) kamrában összegyűlt szállópor a zárható (67) tisztítónyílásokon keresztül távolítható el. A külső rostélyok fölött azok egész hoszszában a (68) kotrónyílás vonul végig, melyet a (69) rostélybetétek és (70) ajtók zárnak el. A gáznak a generátorbeli leírt áramlását már a gázfogyasztó csővezetékben föllépő vákuum vagy nyomás alatti levegőbevezetés idézheti elő, de ezenfölül a kívánt áramlást pl. a (63) csatornába beépített ejektorral, vagy efféle szerkezettel is előidézhetjük. A 33081. sz. törzs- és 36167. sz. első pótszabadalombeli generátorok további foganatosítási alakjait a 9. és 10. ábrák tüntetik föl; az ezekben ábrázolt generátorok egy síkrostélylyal és egy, belsőjükben elhelyezett mozgatható töltőberendezéssel működnek, mely utóbbinak az a czélja, hogy vele a porszénnek áthullására való készsége miatt lehetőleg szűk nyílásokkal készült rostélyon a szénréteget azon magasságban tartsuk, melyben a levegőbevezetés a szén önsúlya és tömör elrendezése miatt még ne szenvedjen korlátozást. A 9. és 10. ábrákon látható két foganatosítási példában a szén elosztására és a rostélyon elhelyezett szénmennyiség elsimítására szolgáló berendezést egy egyetlen szerkezet a lehető legegyszerűbb módon egyesíti magában, mely egy (109) adagoló tölcsérből és egy időszakonként szénnel megtöltendő (101) csőből áll, mely cső alsó szája a rostély fölött állandó és pedig kellően beállított magasságban van é3 töltés alkalmával a rostélyfölület minden egyes pontja fölött elvonul, miáltal egyrészt a csőben lévő szénmennyiséget a rostélyfölü-