36535. lajstromszámú szabadalom • Féknyomásszabályozó légfékek számára, a fékezőerőnek önműködő gyöngítésére a menetsebesség csökkentésénél

ismét elzárja és a (27) szelep zárva marad, minthogy ekkor a fékhenger nyomása természetesen szintén kisebb, mint a vezeték nyomása. A fékhengerből a szabadba távozó összes nyomó levegőnek tehát a finom (26) nyíláson kell átáramolnia. Ha ellenben a fék működtetésénél az öszszes nyomólevegő bocsáttatik ki a (29) vezetékből, akkor az ekközben a fékhenger és segédlégtartály között létesített összeköttetés megmarad. A fékhengerben lévő nyomás által továbbá a (28) membrán jobbra saoríttatik, minthogy ennek jobboldalát csupán a küllevegő nyomása terheli meg. A (27) szelep tehát az egész fékezési tartam alatt szintén nyitva marad. A (23) csatornának minden nyitásánál tehát nagy mennyiségű nyomó levegő áramlik ki úgy, hogy a fékezett kerekeknek rögzítése még azon esetben is elkerültetik, ha a vészfék csekély menetsebességnél hozatott működésbe. Ha túlsók, de nem az összes nyomó levegő bocsáttatott ki a vezetékből, akkor a működtető szelep a segédlégtartályt a fékhengerrel csak addig tartja összeköttetésben, míg a nyomás az előbbiben és így a fékhengerben is valamivel a vezeték nyomása alá nem sülyed. Ezen pillanatban azonban a (29) vezetéknek a fékhenger nyomását fölülmúló nyomása a (27) szelepet zárja úgy, hogy tehát a szabad átbocsátó harántmetszetnek helyes nagysága mindenkor önmagától állítódik be. Természetesen a (27) szelep vagy hasonló hatású szelepszerkezet egy pontból vezényelt elektromos kibocsátó szelepek alkalmazása esetében is elrendezhető ezen szelepek és a fékhenger, ill.- a küllevegő között. A szabad átáramlási harántmetszet más módon is függővé tehető a vezeték és segédlégtartály, ill. fékhenger közötti nyomáskülönbözettől, például az által, hogy a súlynak vagy ez által működtetett szelepnek lökete mozgatható ütközők által határoltatik, melyeket az említett nyomáskülömbözet működtet. Ezen foganatosítási alak a 3. ábrában oly elrendezésben van föltüntetve, mely az előzők után bővebb magyarázatra nem szorul. A fékhengernek a segédlégtartályból való utántöltése a fékhengerben a féknyomásszabályozó által létesített fokozatos nyomáscsökkenés tartama közben teljesen meg is akadályozható. Ezen czélból a jármű hosszirányában kilendíthető tömeg egymásután két szelepet működtet, melyek közül az egyik a fékhenger és segédtartály, ill. főlégvezeték és a másik a fékhenger és a küllevegő között fekszik. Ily elrendezésnél a fékhengereknek nemcsak egyidejű töltése és kiürítése, hanem váltakozó töltése és kiürítése is megakadályoztatik. A 4. és 7. ábrában ezen foganatosítási alak pneumatikusan és elektromosan vezényelt légfékeknél vázlatosan van föltüntetve. 4. ábrában (30) a fékhenger, (31) a segédlégtartály, (32) a működtető szelep, (33) a légnyomású féknek a vonaton végigvezetett főlégvezetéke és (34) azon csap, melyet a jármű hosszináyában kilendíthetően fölfüggesztett (2) tömeg működtet. A (34) csapnak (35) csapkúpja két (36 37) vájattal van ellátva, melyek a (38) fúrat által vannak összekötve. Az egyes részeket a (39 40 41) és (42) csövek kötik össze egymással. Ha a légnyomású féket ismert módon a (33) főlégvezetékben uralkodó nyomásnak csökkentése által működtetjük, akkor a (32) működtető szelep a (39) vezetéket a (40) vezetékkel köti össze és a nyomó levegő a (31) segédlégtartályból a (39) csövön, a (32) működtető szelepen, a (40) csövön, a (36) vájaton, a (38) fúraton, a (37) vájaton és a (41) csövön át a (30) fékhengerbe áramlik. A jármű ez által előidézett lassúdásának megfelelően, a (2) tömeg bizonyos mértékben, pl. jobbfelé, kileng és a (35) csapkúpot elforgatja. Mihelyt a jármű lassúdása közel a maximális értéket éri el, a csapkúp az 5. ábrában látható helyzetbe jut úgy, hogy a segédlégtartály és a fékhenger közti összeköttetés megszűnik és a fékhengernek további töltése