36535. lajstromszámú szabadalom • Féknyomásszabályozó légfékek számára, a fékezőerőnek önműködő gyöngítésére a menetsebesség csökkentésénél

- s -heiiger és légkibocsátó nyílás közé való iktatását. Az elrendezés akként is foganatosítható, hogy az 1. ábra nyomán leírt (13 12 14) kapcsolót közvetlenül a (2) tömeg működtesse, vagy, hogy ezen utóbbi a fékhenger és küllevegő közötti légkibocsátó nyílásra közvetlenül hasson. A 2. ábrában ezen utóbbi foganatosítási alak is föl van tüntetve, melynél a légkibocsátó szelep tehermentesített tolattyúként van kiképezve, mely középső helyzetben a fékhengert elzárja, a két szélső helyzetben a küllevegővel köti össze. A jármű hosszirányában kilendíthető (2) töméig a (21) rúd segélyével a (22) tolatytyút működteti, mely a (23) csatornával bíró tolattyúszekrénynek furatában vezetődik. A szerkezet működése a következő: Midőn a jármű változatlan sebességgel mozog, akkor a leírt részek a rajzon látható helyzetet foglalják el, a mikor is a (22) tolattyú a (23) csatornát elzárja. Ha a féket működtetjük, akkor a (2) tömeg a menetirány szerint jobbra vagy balra kileng és ekkor a (21) rúd segélyével a (22) tolattyút magával meneszti. Ha a jármű lassúdása bizonyos mértéket túlhalad, akkor a (22) tolattyú a (23) csatornát megnyitja és a nyomó levegő a fékhengerből a (20) csövön, a (25) furaton [minthogy a (18) dugattyú a nyomó levegő által alsó helyzetében tartatik], (26) fúraton, a (24) csövön és (23) csatornán át a szabadba áramlik. Ez által a féknyomás és ezzel együtt a jármű lassúdása csökkentetik, minek következtében a (2) tömeg visszalendül, a (22) tolattyú a (23) csatornát elzárja és ezt zárva tartja mindaddig, míg a lassúdás bizonyos legnagyobb mértéket fölül nem múlja, a mikor is az egész működés újból megismétlődik. Ha önműködően ható légfékekről van szó, akkor tudvalevőleg aszerint, a mint a nyomás a légvezetékben többé vagy kevésbbé csökkentetett, a fékhenger a működtetés után a segédlégtartállyal összeköttetésben marad vagy elzáratik. Az első esetben á j féknyomásszabályozó segélyével a fékhengerben és segédlégtartályban uralkodó nyomás, utóbbi esetben pedig csakis a fékhen' gernek nyomása kisebbítendő. Ha továbbá a légféket csekélyebb menetsebességnél a vészfék segélyével működtetjük, akkor a fóknyomásszabályozónak a nyomólevegőt a fékhengerből és az ezzel összekötött segédlégtartályból igen gyorsan kell kibocsátania, nehogy a kerekek rögzíttessenek. Ezen körülmény a féknyomásszabályozóban oly nagy légkibocsátó nyílásnak elrendezését teszi szükségessé, mely a fékerőnek üzemszerű fékezéseknél való finom szabályozását megnehezíti. Ezen nehézségeket az által szüntetjük be, hogy a féknyomásszabályozónak szabad átáramlási harántmetszetét a légvezeték és segédlégtaitály, ill. a fékhenger közötti nyomáskülönbözettől tesszük függővé. Ezen foganatosítási alak szintén a 2. áb-r rában van föltüntetve, melynél a fékhenger és a (2) tömeg, ill. (22) tolattyú se-gélyével szabályozott (23) csatorna között la (27) szelep van elrendezve, melynek szej leptest gyanánt szolgáló (28) membránja jobbról a vezetéklevegő és balról a fékhengerlevegő hatása alatt áll, A (27) szelep tokjában azonkívül a már említett (26) légkibocsátó nyílás van elrendezve, mely a fékhengert a (23) csatornával a (27) szelep zárt állapotánál is összeköti. Ezen szerkezet működése a következő: Szabad pályán való menet közben az öszszes részek a föltüntetett helyzetet foglalják el. A vonaton végigmenő légvezetékhez kapcsolt (29) vezetékben a normális üzemnyomás és a fékhengerben a küllevegő nyomása uralkodik. Ha a vezetékből nyomó levegőt bocsátunk ki, akkor a fékhenger a segédlégtartályból ismert módon töltetik és a fék meghúzatik. Ha ekközben annyi levegő távozott a vezetékből, hogy a segédlégtartályban a fékhenger megtöltése után uralkodó nyomás kevéssel kisebb, mint a vezeték nyomása, akkor az ismert működtető szelep a fékhengert a segédlégtartálytól