36535. lajstromszámú szabadalom • Féknyomásszabályozó légfékek számára, a fékezőerőnek önműködő gyöngítésére a menetsebesség csökkentésénél

2 — hogy a (10) rúgó nyomása a (11) dugatytyút a rajzolt helyzetben tartja, a mikor is a (13) és (14) rugók között nincs öszszeköttetés. Mihelyt a fékezésnél a menetsebesség csökkenésével, valamint a féktuskó és kerék közti súrlódás megfelelő nagyobbodásával a lassúdás bizonyos meghatározott határ fölé emelkedik, a (2) tömegnek lassítási nyomása a (3) rugónak nyomását fölülmúlja, minek következtében a (2) tömeg balra lendül és a (6) szelep megnyílik. Ekkor a nyomó levegő a (7) kamrából kiáramlik és minthogy a (9) furaton keresztül csak csekély mennyiségű levegő áramolhatik a kibocsátott nyomó levegő után, a (8) kamra nyomása a (7) kamra nyomása fölé emelkedvén, a (11) dugatytyút a (10) rúgó hatása ellenében balfelé tolja, a mikor is a (13 14) rugók a (12) áramzáró által egymással összeköttetnek. A (15) áramforrásnak áramköre ily módon a (13 12 14) részeken és a (16) vezérszelepeknek működtető szerkezetén át záratván, a (16) vezérszelepek megnyittatnak, minek következtében a fékhengerekből levegő bocsáttatik ki; a fékező ennek megfelelően kisebbedik és a lassúdás csökken. Mihelyt aztán a lassítási nyomás kisebbé válik, a (3) rúgó nyomásánál, a (2) tömeg a nyugalmi helyzetbe tér vissza, a (6) szelep záródik, a (7) kamra ismét megtelik nyomó levegővel, a (11) dugattyú a (10) rúgónak hatása alatt jobbfelé mozog és a (13 14) rugók közti összeköttetés megszűnik. Ennek megfelelően a fékező erőnek további csökkenése is megszűnik úgy, hogy ezen erő mindaddig változatlan marad, míg a lassító nyomás a sebesség további csökkenése folytán újból fölül nem múlja a (3) rugónak nyomását, mire a leírt működés újból végbe megy. A féktuskókra kifejtett fékerő tehát a csökkenő menetsebességgel fokozatosan csökken, és pedig akként, hogy az egész fékezés közben a lassúdás többé-kevésbbé egyenlő nagy marad. Hogy a csapágyak, melyekben a (2) tömeg föl van függesztve, lehetőleg csekély kopásnak legyenek kitéve, a (2) tömeget a menet közben előnyösen rögzítjük oly szerkezet segélyével, mely a (2) tömeget csak a fékezésnél bocsátja szabadon, midőn a fékhengerben a nyomás bizonyos meghatározott értéket ér el. A 2. ábra a találmány tárgyának ilyfoganatosítási alakját tünteti föl. A jármű hosszirányában kilendíthetően fölfüggesztett (2) tömeg egy bevágással van ellátva, melybe a (18) dugattyú segélyével működtetett (17) retesz illeszkedik be. A (18) dugattyúra alulról a (19) rúgó hat, míg a (18) dugattyú fölötti tér a (20) cső segélyével a fékhengerrel van öszszekötve. A működési mód a következő: Menet közben a fékhenger a küllevegővel van összekötve. A (18) dugattyút tehát csakis a (19) rúgó terheli meg, mely azt legmagasabb helyzetében tartja úgy, hogy a (17) rekesz a bevágással kapcsolódik és a (2) tömeget rögzíti. Ha már most a fékezésnél nyomó levegő bocsáttatik a fékhengerbe, akkor CLZE <X (20) csövön át a (18) dugattyú fölé áramlik, és ezt, mihelyt a fékhengerben nyomás bizonyos határt ér el, a (19) rúgó nyomása ellenében lefelé tolja. A (17) retesz tehát a bevágásból kihúzódik és a (2) tömeg a fékhenger kibocsátó nyílásainak nyitása czéljából kilendülhet. Mihelyt a fékhenger nyomása annyira csökken, hogy ez a (19) rúgó nyomását legyőzni már nem képes, akkor a (18) dugattyú megemeltetik, a (2) tömeg a (17) retesz segélyével ismét nyugalmi helyzetébe mozgattatik vissza és abban rögzíttetik. Minthogy ez által a légkibocsátó nyílások záratnak, bizonyos meghatározott nyomás marad meg a fékhengerben a féknek a fékező helyzetben való további megtartása czéljából. Ezen körülmény az üzembiztonság szempontjából mulhatatlanul szükséges, hacsak egy fékhenger van alkalmazva. A leírt rögzítő szerkezet tehát fölöslegessé teszi egy külön nyomáscsökkentő szelepnek a fék-