36374. lajstromszámú szabadalom • Karburáló készülék

élénk forgásba hozható és így azt ered- i ményezi, hogy a (c) karburátort és (d) légkeringési csöveket körülvevő folyadék mindig élénk mozgásban tartható, úgy, hogy a (c) karburátoron és (d) légkeringési csöveken hidegebb vízrétegek össze nem gyűlhetnek. A karburálófolyadékot a (h) edényből ismeretes módon az (i) csövön át megfelelő adagokban vezetjük a (c) karburátorba, míg a karburálandó levegő bevezetése, mely a szívódob útján szívatik, az (a) és (b) szekrényeket összekötő (k) cső útján történik. Ha a karburáló készülék működésben van, akkor a (c) karburátorba fölülről a karburáló folyadékot és alulról a karburálandó levegőt vezetjük be, mi mellett a levegő a karburáló folyadékkal egyesül és az így keletkezett levegő és gázelegyet az (1) csövön át a (c) karburátorból a gázgyűjtőbe vezetjük. Az ismertetett berendezés folytán a (c) karburátort és a (b) szekrényt tetszőleges nagyságban készíthetjük és ennélfogva nem vagyunk kénytelenek csakis könnyű fajsúlyú szénhydrogéneket használni karburáló , folyadék gyanánt, hanem nehéz fajsúlyú | szénhydrogének is elgázosíthatók. Minthogy a (c) karburátor külön szekrényben van elrendezve, mely fönt nyitott vagy zárt lehet és a folyadék állása ebben az (a) fújtatószekrényben lévő folyadék állásától teljesen független, mindenkor módunkban van önmagában véve alacsony külső hőmérsékletnél az üzem alatt megfelelően fölmelegített folyadékot tölteni a (b) karburátorszekrénybe, a nélkül, hogy ez által a fújtató működésbe zavartatnék, minthogy a folyadék állása a fújtatószekrényben tudvalevőleg teljesen meghatározott értékkel bír. A (d) légkeringési csövek elrendezése természetesen igen különböző lehet. A rajzban föltüntetett foganatosítási alaknál több, egymás mellett fekvő cső van elrendezve, a melyek egymással és a helyiség belsejével, illetőleg az elvezető vezetékkel vannak összekötve. A csöveket azonban részben egymásban is elrendezhetjük, úgy tehát, hogy azok központosán feküdjenek, mi mellett ekkor a külső csőbe előnyösen meleg szobalevegőt vezetünk és ez a hőkicserélést a (b) tartályban lévő folyadékkal közvetíti, míg a belső cső a levegő és esetleg a szívott gáz elvezetésére használható. Az ismertetett karburáló készüléknél a (c) karburátor feneke lejtősen van elrendezve; ennek folytán az a nehézség léphetne föl, hogy a karburátorba az (i) csövön át bevezetett karburáló folyadék különösen, ha a készülék nincsen pontosan vízszintesen állítva, egyik oldal mentén folyhatna, úgy, hogy a karburátoron átáramló levegő a karburáló folyadékkalbensőleg nem elegyedhetne és így a levegő nék. Ezen hátrány megszüntetése végett a tökéletlenül és egyenlőtlenül karburáltat(c) karburátor fenekét a 3. és 4. ábra szerint képezzük. A 3. ábra a (c) karburátor keresztmetszete, míg a 4. ábra a (c) karburátor fenekének fölülnézete. A karburátor itt derékszögű négyszögű keresztmetszettel bír. A karburátor (m) fenekébe több sekély és keskeny, fölülről lefelé ferdén haladó (m) horony van besajtolva, melyek egymást keresztezik. A karburátor fenekének ezen alakítása azon előnnyel jár, hogy a karburátorba bevezetett folyadék a karburátor egész fenekén egyenletesen oszlik szét és ez által a levegő és karburáló folyadék belső elegyedése idéztetik elő, vagyis a levegő egyenletesen karburáltatik. Végül figyelemmel kell lennünk arra, hogy a karburálófolyadék számára való (h) tartályban lassanként nehéz gáz is gyűlik össze, a mely, ha a (c) karburátorba juthatna, különösen az üzem kezdetén a levegő egyenletlen karburálását idézné elő. Hogy ezen gáznak a karburátorba való behatolását megakadályozzuk, a mint az 5. ábrából látható, a (c) karburátorba torkoló (i) cső végét az (o) könyökkel látjuk el, mely állandóan a karburáló folyadékkal van megtöltve, még akkor is, ha a készülék nincsen üzemben. Ily módon folyadékzárat létesítünk, a mely a tartályban fejlődő gáznak a (c) karburátorba való ömlését biztosan megakadályozza. Minnthogy a (h) tartálynak karburáló