36202. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver
toljuk előre, hogy (e5) szögje az (e3) lap bevágásából kilépjen, mire a véglap helyéről lefelé csúsztatható. A véglap levétele után az (e6) födőlapot az (F) ütőszöggel és (FI) ütőrúgóval együtt hátrafelé lehet csúsztatni, minek történtével ezen részek szintén levehetők. A véglap (e4) hüvelyalakú toldatának alsó részén mélyedés van kiképezve az (e9) lobbantyú számára (8. ábra), melyet az (elO) rúgó (10—12 ábrák) az ütőszög (fl) horgával hoz kapcsolatba; az (elO) rúgó az ütőszöget megfeszített helyzetben tartja. A lobbantyú emelő alakjával bír, melynek félköralakú (el l) vállai megfelelő mélyedésekkel kapcsolódnak, melyekben a lobbantyú elfordulhat. Ez utóbbi alsó oldala (el2) fogat hord, mely a zároló teljesen előretolt vagyis záróhelyzetében egy megfelelő (a5) foggal kapcsolódik (10. ábra), mely egy elmozdítható (a6) közbenső tag fölső végén van kiképezve, míg az utóbbit a csőhöz csatlakozó (A2) závárzat lefelé nyúló (A3) toldatának hátsó részében elrendezett üreg fogadja magába (6. ábra). Az (a6) közbenső tag alsó vége (a7) oldalsó fogat hord, mely a (gl) emelő mellső végének (g) bevágásával kapcsolódik (27. és 29. ábra). A (gl) emelő (g2) hátsó nyúlványa közvetlenül egy (g3) újj fölött fekszik, mely a (g4) harántszögre forgathatóan ágyazott (G) billentyű részét alkotja. A (gl) emelő, mint már előzőleg említve volt, két (g5) és (g6) forgáscsappal bír, s mellső végét a (g7) rúgó rendszerint fölfeló nyomja. A (g5) forgáscsap a (gl) emelő mellső részében foglal helyet s egy oldalsó szögből áll, mely az említett (g7) rúgóhatása alatt rendszerint a szilárd (gx) pontra támaszkodik. A másik (g6) forgócsap az emelő középpontjának közelében van s egy helytálló harántszögből áll, mely az emelőnek kissé hosszúkás vagy ívalakú hasítékán hald át. Ha most a (G) billentyűt a fegyver elsütése czéljából elhúzzuk, akkor a (gl) emelő ezen berendezés folytán először mellső (g5) íbrgáscsap körül fordul el s az emelő mellső vége a (g5) csap középvonala körül körivet ír le, minek következtében az (a6) közbenső tag az (e9) lobbantyú az emelő elmozdulásának ezen első része alatt csekély hely változást szenved. Ha a (gl) emelő már annyira elmozdult, hogy hosszúkás vagy ívalakú hasítékának alsó vége a (g6) csappal érintkezésbe jött, akkor innen kezdve ezen helytálló csap lesz a forgáspont, mely körül a (gl) emelő tovább forog, minek következtében mellső vége most már nagyobb ívet fog leírni az emelő mozgásának ezen utolsó részlete alatt a (g6) csap középvonala körül, s az emelő a lobbantyút működésbe hozza. Az emelőkaroknak ily módon létesített különböző hosszai a fegyver elsütését biztosabbá teszik, mint eddig lehetséges volt. Az említett (a6) közbenső tag nemcsak függélyesen mozogkat az (A5) nyúlvány üregében, hanem a gyenge (a8) rúgó ellenében bizonyos oldalsó mozgást végezhet, úgy hogy a billentyű a lövés után elrántva tartatik, az (a6) közbenső tag (a5) fogva az (e9) lobbantyú (el2) fogának pályáján kívül esik és ily módon megköveteli, hogy a billentyű elbocsáttassék, oly czélból, hogy az (a5, el2)) fogak újból összekapcsolódjanak s a fegyver újból elsüthető legyen. A billentyű (g4) forgáscsapja sugárirányú nyúlvánnyal s egy oldalsó (g8) karral bír (1. és 4. ábra), mely a fegyver tusának oldalán levő (g9) ív fölött mozgatható. Ha ezen kart hátratoljuk, akkor a sugárirányú nyúlványt olyan helyzetbe hozhatjuk, melyben a nyúlvány a billentyű elhúzását megakadályozza, tehát biztonsági szerkezetet képez. A (g9) ív (glO) bevágással bír a (g8) kar hátsó oldalán levő (gl l) rúgós nyelv fölvételére (17. ábra), mely a (g9) ív mögé hozatik, midőn a fegyver részei összerakatnak, s ily módon a (g8) kart és (g4) csapot helyén tartja. A (glO) bevágás úgy van elhelyezve, hogy a (dll) rúgós nyelv csak akkor hozható a bevágással átellenbe, ha (C) tokot a fegyver tusához erősítő csavarok ki vannak csavarolva, és ily módon elhetővé teszik, hogy a fegyver tusa eléggé lesiilyeszthető legyen arra, hogy a (g8) kar (gll) rúgós nyelve a (g9) ív hátsó oldalának egy kis nyúlványa alá jusson, mely
