36202. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver
helyzetben a (g8) kar és vele összekötött (g4) csap levehető. Ily módon a (g4) csap véletlen kioldódása meg van akadályozva. Hogy a zároló a závárzatról levehető legyen, a zároló hátsó végére (el3) kilincs van forgathatóan ágyazva (17. ábra), mely rendszerint az (A3) visszatérítő rúgó befolyása alatt álló (alO) rúgós szög (a9) bevágásával kapcsolódik (6. ábra). Ha az (el3) kilincset kifelé forgatjuk, akkor a kilincs az (alO) rúgós szög bevágásából kilép és ily módon lehetővé teszi, hogy a zároló a závárzattokból hátrafelé kihúzható legyen. A csövet és a fegyver egyéb visszafutó részeit tartó (B) ágy rúgós (b) barántszöggel van fölszerelve (19. ábra), melynek átellenes végei a (C) tok U-alakú (c) részeiben kiképezett megfelelő nyílásokkal kapcsolódnak, a hol a (C) tokot (a fegyver egyéb vissza nem futó részeivel együtt) a fegyver (D) tusa hordja. A (b) szög egyik vége (b2) lejtővel ellátott (bl) fejjel, másik vége pedig lelapított (b3) résszel bír. A (b4) rúgó a (b) szöget rendszerint úgy törekszik tartani, hogy (bl) feje a 19. ábrán látható külső helyzetet foglalja el. Ennélfogva, ha a fegyver tusán lévő tok U-alakú (c) részét a fegyverágy (ax) részéhez illesztjük, s a két részt összetoljuk, akkor a (b) szög a (b4) rúgóhatása ellenében először befelé csúszik, mivel a lejtős (bl) fejre ható U-alakú rész a szögre nyomást gyakorol, azután pedig a szög ismét visszanyeri külső helyzetét a (b4) rúgó ellenhatása folytán, ha az említett nyílások a (b) szög végeivel átellenbe jutnak. A fegyver tusa és ágya most úgy vau összefoglalva, hogy a két rész könnyen elválasztható, mely czélból csupán a (b) szöget kell egy töltényhüvely vagy más könnyen hozzáférhető eszköz segélyével befelé nyomni. Hogy az összekötött részek még erősebben összefoglalhatók legyenek, a hátraszökést gátló (Al) rúgó mellső vége az (A5) karhoz képest úgy van elrendezve, hogy az (Al) rúgó a két rész összekötése, illetve a fegyer tusának és ágyának összetolása alkalmával kissé összenyomatik. Az (Al) rúgó ennélfogva bizonyos előreható nyomást fejt ki, mely a fegyver tusa és ágya között minden lazaságot megakadályoz. Hogy a C3Ő visszacsúszásának nagysága azon esétben, ha a fegyvert rendes tárfegyver gyanánt akarjuk használni, mérsékelhető legyen, a cső (all) gyűrűvel van ellátva (20. ábra), mely a csőnek egy gyűrűs hornyába illeszkedik. Az (all) gyűrű (al2) kiugrással és (al3) bütyökkel bír. Ha ezen gyűrűt olyan helyzetbe forgatjuk, hogy (al.2) kiugrása a fegyverágy helytálló (al4) ütközőjével szemben fekszik, akkor a cső visszafutása az (gl2) kiugrás és az (al4) ütköző közötti távolságra van redukálva. Ha ellenben a gyűrűt úgy forgatjuk el, hogy kiugrása az ütköző egyik oldala mellett foglaljon helyet (20. ábra), akkor a cső szabadon visszafuthat, anélkül, hogy az ütköző által megakasztatnék, s ennélfogva teljes hátracsúszást végez, a mint szükséges is, ha a fegyvernek önműködőeu kell dolgoznia. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő lőfegyver, jellemezve egy rúgóhatás alatt álló, vissza nem csúszó (H) záróhorog által, mely a csövet, miután hátracsúszását befejezte, a visszatérésben mindaddig megakadályozza, míg csak a zároló, függetlenül végbemenő hátracsúszásának befejeztével, a (H) horgot ki nem kapcsolja s azzal maga nem kapcsolódik, míg a cső, midőn előre haladó mozgását bevégzi, a zárolót a horogtól megszabadítja. 2. Az 1. igénypontban védett önműködő lőfegyvernek egy foganatosítása jellemezve az által, hogy a rúgós (H) záróhorgon három (hl, h2, h3) kiugrás van kiképezve, melyek közül a (hl) a csővel, ennek hátracsúszása alkalmával oly czélból kapcsolódik, hogy a cső visszatérését megakadályozza, míg a másik (h2) kiugrás a zárolóval oly czélból kapcsolódik. hogy a csövet fölszabadítsa és a zároló visszatérését megakadályozza, a harmadik (h3) kiugrás pedig a CBŐvel kapcsolódik, oly czélból, hogy a zárolót kidobja, midőn a cső előrehaladó mozgását befejezte.
