36008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés víz tisztítására

a ferrosulphát átalakítása után szabad állapotban hátra marad. A gyakorlatban nem szükséges és nem is előnyös a tisztítást annyira vinni, hogy az ivóvízből az összes karbonátokat és szilikátokat leválasszuk. A ferrihydrát nagy lecsapóképessége és fajsúlya miatt eljárásomnál a csapadék leülepítésót is végzi, mely hatásában a magnéziumhidroxid és az oldhatlan szilikátok is támogatják. Minthogy a ferrosulphát leülepítő anyagot szolgáltat, világos, hogy mennyisége a vízben lebegő anyagok mennyiségétől is függ, továbbá attól is, hogy mekkora fajsúlyuak és mily finoman vannak ezek a vízben eloszolva. Minthogy a ferrosulphát hozzáadásánál képződő kalcium- és magnéziumsulfát a tiszta vízben hátra marad, előnyös, ha a ferrosulfát mennyiségét arra szorítjuk, amely szükséges, hogy a kellő ülepítő hatást kifejthesse. így pl. a Missisippi st. louisi szakasza vizének tisztításánál 4 5 1. vízhez 015 g. kristályos ferrosulfát (vagy evvel aequivalens mennyiségű ferrosulfátanhidrid) elégséges, mikor a víz a legtisztább, 03 g. szükséges akkor, mikor a víz nagyon zavaros. Minthogy az agyagrészecskék igen finomak, valószínű, hogy ezek egy része kolloidális oldat gyanánt hat és hogy a mésszel ily állapotban reagálnak. A használt mész mennyisége a szabad széndioxid mennyiségétől és a vízhez adott vassó mennyiségétől függ. Ép így arányos a mész mennyisége a szabad széndioxid (C02) lekötése és a vassulfát elbontása után elbontandó bikarbonátok (és szilikátok) mennyiségével. A Missisippi st.-louisi szakaszának vizénél a legkedvezőbb eredmények elérésére szükséges mész mennyisége 4*5 1. víznél 0-4—0-8 g. vagy még több. Ama mészmennyiség, mely a találmány szerint a tisztításra és leülepítésre előnyösen használható, két tényezőtől függ: a nyers vízben (oldott vagy lebegő állapotban) jelenlevő és a mésszel reakcióba lépő anyagok mennyiségétől és a vízhez adott ferrosulfát mennyiségétől. Eme tényezők hatása szembetűnő akkor, mikor a meszet a ferrosulfát előtt adjuk a vízhez, mert ekkor a mész először a vízben levő anyagokkal reagál és ezután még annyi mésznek kell a vízben maradnia, amennyi a ferrosulfát elbontására elégséges. A szükséges mészmennyiség ugyanaz, akár a meszet, akár a ferrosulphátot adjuk először a vízhez, mert ha a ferrosulfátot keverjük először a nyers vízhez, a sulfát a nyers vízben levő bikarbonátot alakítja át kalciumsulfáttá, az ugyanekkor képződő ferrobikarbonát pedig ferrohydroxyddá való átalakítása czéljából mészhidroxidot igényel. A föntebb jelzett menynyiségnél nagyobb mennyiségű mész a vizet alkalikussá teszi, mi nem kívánatos, viszont ha kevesebb meszet használunk, a ferrosulfát egy része a vízben hátra marad, tehát a vizet ebben rendesen elő nem forduló alkotórész fogja fertőzni. Minthogy azonban kívánatos, hogy az ivóvízből az összes sókat el ne távolítsuk, a találmányom szerint a mész mennyiségét előnyösen akként szabom meg, hogy az csakis a nyers vízben levő anyagok elbontására legyen elégséges. Ezt a mennyiséget akként szabhatjuk meg, hogy a nyers vízhez tetszőleges mennyiségű meszet adunk és a tisztított víz alkalicitását vizsgáljuk. Erre ezüstnitrátot használunk (közvetlen napfény távoltartása mellett) indikátor gyanánt és a nyers víz tisztításához elégséges mészmenynyiség ama mennyiséggel egyenlő, mely mennyiség használatánál a vízhez a mész hozzáadása után néhány óra múlva, mikor a mész a nyers víz fertőzményeit leválasztotta, hozzáadott ezüstnitrát azonnal barna csapadékot képez. A Missisippi st.-louisi szakaszának vizénél ez a mészmennyiség a viszonyoknak megfelelően minden 4'5 l.-nél 0-4—0-8 g. A szükséges mészmennyiség meghatározására gyorsabb eljárás a következő: ismert mennyiségű vízhez több meszet adunk, mint amennyi a víz megtisztítására előreláthatóan elégséges. Néhány percznyi keverés ülepítés után, mikor a víz eléggé megtisztult, a tiszta vízről lemért mennyiséget lepipettázunk és ehhez több ezüstnitrátot adunk, mint amennyi a vízben esetleg jelen levő cliloridok lecsapására szükséges, mikor barna