36008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés víz tisztítására

ezüsthidroxidcsapadék képződik. Ezután a vízhez addig adunk tizednormálkénsavat, míg a barna csapadék el nem tűnik, a fölhasznált tizednormál kénsav mennyisége mértéke a vízhez fölöslegben kevert mésznek. Ezt a vizsgálatot erős közvetlen napfény kizárása mellett kell végezni, mert ellenkező esetben a nyers vízből levált ezüstcsapadék a napfény hatása alatt megfeketedik. A tizednormál kénsavval való titrálás előnyösen a következő módon módosítható: miután a mészvizet a nyers vízhez hozzákevertük és a csapadékot leülepedni engedtük, a vizet megszűrjük, a szűrlet lemért részét pedig fenolftaleinnel vörösre festjük. Ezután a vízhez addig ádunk tizednormálkénsavat, míg a vörös szín sárgába nem megy át, a fölhasznált tizednormálkénsav a fölhasznált mészfölösleg mértéke. Lényeges, hogy a mész és a vassó a nyers vízzel jól össze legyen keverve és hogy a keverék összetétele a víz minden részében azonos legyen. Ezt a czélt igen nagy telepeknél is rendkívül tökéletesen érjük el a következő módon : A (15) tartályba, melyen állandóan ugyanakkora vízmennyiség folyik át, előre meghatározott időközökben annyi ferrosulfátot adunk, amennyi az ugyanezen idő alatt a szivattyú által szállított vízmennyiség tisztítására elégséges. Az. időszak letelte után a tartályba annyi ferroszulfátot töltünk, amennyi a következő időszak alatt átvezetett víz tisztítására elegendő; a ferroszulfát hozzáadását minden időszak végén ismételjük. Előnyös, ha a víz a ferro3ulfáton alulról fölfelé folyik át és ha az átfolyás állandóan azonos áramban történik, a tartályban ekkor csakhamar annyi ferrosulfát gyűlik össze, hogy a képződő oldat töménysége állandóvá válik, vagyis az egy időszak alatt föloldott ferroszulfát mennyisége csakhamar egyenlővé lesz az ugyanezen időszak alatt betöltött ferroszulfát mennyiségével. A tartályon átvezetett víz mennyiségét előnyösen akként szabályozzuk, hogy a tartályban sok ferroszulfátnak kelljen lennie, — ha azt akarjuk, hogy egy időszak alatt a víz annyi ferroszulfátot oldjon, amennyit a tartályba ugyanezen időszak alatt betöltöttünk, mely esetben az oldat az egész időszak alatt állandóan ugyanoly töménységű fog lenni. Az előállított ferroszulfátoldat mennyisége időszakosan a tisztítandó víz menynyiségének megfelelően változtatható. A ferroszulfatoldatot közvetlenül a szivatytyúktól jövő vízhez is hozzákeverhetjük, legelőnyösöbben oly ponton, mely akként fekszik, hogy az oldat a vízzel jól összekeveredhessék, mielőtt a víz az ülepítőtartályba vagy a mész hozzávezetése helyéhez jutna. Világos, hogy a ferroszulfatoldatot előre is elkészíthetjük és készlettartályból vezethetjük többé kevésbbé tömény állapotban a vízhez. A meszet legelőnyösebben mésztej alakjában használhatjuk és ennek előállítására lemért mennyiségű égetett meszet helyezünk el egy (17) tartályban, melyen állandó áramban meleg (legelőnyösebben mintegy 50—55° hőmérsékletű) vizet vezetünk át. A mésztejet közvetlenül vezetjük az egyik tisztítandó vízáramba, a tartályt pedig meghatározott időpontokban lemért mennyiségű mészszel töltjük oly módon, hogy az oldótartályból lényegében azonos töménységű mésztej legyen elvezethető. A föntebb leírt foganatosítási alaknál a tisztítandó vizet két áramra osztjuk, a nagyobb áramhoz ferroszulfátoldatot, a kisebbhez pedig mésztejet adunk. Ennek következtében a ferrosuifát ferrobikarbonáttá alakul át, a mésztej pedig teljesen föloldódik. Lehetne azonban a két reagenst ugyanabba a vízáramba is bevezetni, mely esetben a ferroszulfátot előnyösen előbb adjuk a vízhez, mint a mésztejet úgy, hogy a mész által képezett fehér csapadék később képződjék, mint a vörös vascsapadék. Ennek az az oka, hogy a mész gyorsabban hat az oldott vassóra, mint a víz fertőzményeire és a vassóval nehéz, pelyhes csapadékot, a fertőzményekkel pedig finom, könnyű csapadékot alkot, mely az áramló víz által elragadott pelyhes vascsapadékra rakódik le, úgy hogy mikor az ülepítőtar-