36008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés víz tisztítására

— 2 — ségével és ha a ferrosulphát mennyiségét akként szabjuk meg, hogy az első időszak végén bizonyos mennyiség oldatlanul maradjon, az ezután következő időszakok után az oldatlan maradvány ugyanannyival növekedik, mint amennyi az első időszak után hátramaradt és az egy időszak alatt föloldott sulphát mennyiség végül is egyenlővé lesz az időszak alatt a vízhez kevert sulpháttal, vagyis a maradék mennyisége állandó marad. Ennek következtében az oldó tartályban állandóan ugyanoly töménységű ferrosulphátoldat képződik és jut a (7) tápláló tartályba. Ugyanekkor egyenlő időközökben lemért mennyiségű égetett meszet töltünk a (17) oldó tartályba, melynek mechanikus keverő műve van és melyen meleg vizet vezetünk át, úgy hogy eme tartályban ugyancsak azonos mennyiségű mészhidrátot állítunk elő mésztej alakjában az egyes időszakok alatt, melyet azután a (8) tartályba vezetünk. A (7 és 8) tápláló tartályokban a vizet erélyesen fölkeverjük, úgy hogy a tartályokba vezetett reagensek a nyers vízzel keverődnek. Mialatt a víz a tápláló tartályokból ama pontig áramlik, hol a két tartályból jövő víz keverődik, a reagensek hatása a nyers vízre teljesen befejeződik, nevezetesen a ferrosulphát a bikarbonátokkal cserebomlást szenved és ferrobikarbonáttá alakul át, míg a mésztej és bikarbonátok oldhatlan karbonátokká egyesülnek, egyúttal pedig a mész a lebegő agyagrészeket is lecsapja. A mész egy része oldott állapotban vegyületlen marad. A vezetékben a víz elég gyorsan folyik ahhoz, hogy a képződött csapadék a (9, 10, 11) vezetéket el ne tömje. Mikor a két vízáram (a ferrosulpháttal és a mésztejjel tisztított áram) egymással találkozik, két főreakcíó megy végbe: a mész a ferrobikarbonáttal szenved cserebomlást ferrohidroxiddá alakul át, a képződöt bikarbonátokat pedig a fölöslegben levő mész oldhatlan karbonátokká alakítja át. A ferrohydroxyd gyorsan ferrihidroxiddá oxidálódik. Ezt a két főreakciót számos mellékreakció kiséri, melyek közül a legfontosabb a mész és az agyagrészecskék között végbemenő reakció, melynek hatása alatt az agyagrészecskék pelyhekké egyesülnek. A ferro- és ferrihidroxid, főleg pedig az utóbbi, nagy lecsapóképességű pelyhes csapadék, míg az oldhatlan kalciumkarbonát igen finoman oszlik el és hosszú ideig lebegve marad a vízben. Minthogy a víz oly erélyes mozgást végez a csövekben, hogy a csapadék addig, míg az ülepítő tartályba nem jut, le nem ülepedhetik, a nagy és súlyos vascsapadékpelyhek az áramló vízben ugyancsak lebegő állapotban maradnak és magok gyanánt szerepelnek, melyek körül a könnyebb és kisszemű kalciumkarbonát, továbbá a vízben eredetileg lebegő állapotban lévő vagy utólag leválasztott organos és anorganos anyagok öszszecsomósulnak, hogy ezt az összecsomósodást elősegítsük, a (11) vezetéket akként méretezzük, hogy a víz a két áram egyesülése helyétől az ülepítőtartályig mintegy 13—15 perez alatt jusson el. Mikor a víz az ülepítő tartályba bejutott, az összecsomósodott részecskék gyorsan leülepednek, úgy hogy a csapadék fölött a víz teljesen tiszta. A mész hatása valószínűleg a következő : A mész a vízben oldott szabad széndioxiddal (C02) azonnal oldhatlan kalciumkarbonátot képez, az összes ferrobikarbonátot pedig gyorsan oldhatlan ferrohidroxiddá alakítja át, mimellett normális kalciumkarbonát keletkezik. A kalciumbikarbonát a mészszel ugyancsak kalciumkarbonáttá alakul, a magnéziumbikarbonát pedig oldhatlan magnéziumkarbonátot és magnéziumhidroxidot alkot, míg a szilikátok kalciumszilikáttá és más oldhatlan szilikáttá alakulnak át. Magától érthető, hogy eme reakciókat a mésznek más anyagokra, pl. kalciumsulphátra és a jelenlevő organos anyagokra gyakorolt reakciók is kisérik. Minthogy a bikarbonátok és szilikátok a mésszel főleg akkor jönnek reakcióba, mikor a mész és a vízben oldott szabad széndioxid (C02), illetve ferrosulphát között a reakció befejeződött, az elbontott bikarbonátok és szilikátok mennyisége eme mész mennyiségétől függ, mely a széndioxid és