35949. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ütőszögbiztosítás kézi lőfegyverekhez

— 2 -rögzítő támasztódarabot és az ezt viselő emeltyűt ábrázolja, nevezetesen a 12., 14. és 15. ábra oldalnézet, a 13. ábra pedig metszet a 12. ábra 12—12 vonala szerint és a 12—14. ábra eme részeket a biztosító állásban, az ütőszög megfeszített állapotánál, a 15. ábra pedig az ütőszög leeresztése után tünteti föl. Az 1. és 2. ábrán látható foganatosítási alaknál az (a) csap körül forgatható (b) biztosító emeltyű mellső vége a (c) rúgó nyomása alatt áll, úgy, hogy a billentyűlemezen átnyúló hátsó vége a fegyveragy alsó felületén kiáll. Ez az emeltyű elől egy legömbölyített fejben végződik, mely a fölső végén hosszanti hasíték útján a (d) peczken vezetett (e) megfogóreteszbe fogódzik. Ez a retesz a veaetőhasíték fölött ékalakban megvékonyodik, a cső felé eső oldalán le van gömbölyítve és hátra felé fordult oldalán horogalakú (el) toldatot képez. Az ütőszögcsavarház jobboldalán a találmány szerint egy (f) orr van kiképezve, a (b) biztosítóemeltyű pedig egy (g) toldattal van ellátva, mely az emeltyű nyugalmi állásánál a billentyű (h) toldata mögött áll (1. ábra). Eme biztosítás működési módja a következő : A (c) rúgó a (b) emelő mellső végét állandóan fölfelé nyomja, miáltal egyrészt a billentyű (h) toldata fekszik a biztosító emelő (g) nyújtványára, úgy, hogy a billentyű el van reteszelve, másrészt az (e) megfogóretesz fölső vége az ütőszögcsavarház pályába lép. Ez a csavar a závárzat nyitásánál hátsó és alsó fölületével a megfogóretesz ferde és körívalakú fölülete fölött elhaladhat, a mennyiben ezt a (c) rúgó hatása ellen megfelelően lenyomja. Közvetlenül ezután az (e) megfogórétesz önműködően ismét az ütőszögcsavarház pár lyájába lép és ennek (f) orrával kapcsolódik, a mint az ütőszöget leeresztjük vagy a závárzat nyitásával vagy kézzel megfelelő mértékben megfeszítjük. Az 1. ábrán látható nyugalmi helyzetében azonban nemcsak az ütőszöget biztosítja teljesen, hanem a megfogó retesszel kényszermozgást előidéző módon kapcsolt biztosítóemeltyűt is elreteszeli, úgy, hogy a megfogó retesz mozdulatlanná válik és a billentyű és elcsattantó szerkezetet is elreteszeli, miért is a fegyver ebben az állapotában véletlenül a billentyűre ható húzóerő, vagy lökés vagy a fegyver leesése vagy megakadása stb. következtében még akikor sem sülhet el, mikor lövésre alkalmas helyzetben van. Hogy az így biztosított fegyvert lövésre alkalmassá tegyük (2. ábra), az ütőszöget az ütőszögcsavarház egyszerű visszahúzisával vagy a závárzat útján megfeszítjük. Ha az ütőszög visszahúzatásánál véletlenül kicsúszik vagy az ütőszög a feszítő nyugaszából esetleg kiugrik, a megfogóretesz az ütőszög teljes elŐrecsapódását meggátolja. Ha a fegyvert az ütőszög megfeszített állapotánál az előagynál megragadjuk, a biztosító emelő hátsó végét az előagyba visszanyomjuk és így a biztosítást teljesen megszüntetjük, a mennyiben úgy a megfoigóreteszt eltávolítjuk az ütőszögcsavarház pályájából, mint az elcsattantó szerkezetet szabaddá tesszük, mi a billentyű és a biztosító emeltyű megfelelő toldatainak különleges elrendezése következtében csakis akkor következik be, mikor a jnegfogóretesz az ütőszög csavarház pályájából teljesen kilépett. Ezt az ütőszögbiztosítást forgózávárzatú fegyvereknél hasonló módon alkalmazhatjuk. Ebben az esetben azonban nem volna előnyös, ha a megfogóretesszel kapcsolódó orrot az ütőszögcsavarházon képeiznők ki, mert ekkor az ütőszögcsavarházat messzemenően módosítani kellene és mertaforgózávárzatoknál az ütőszögcsavarház rendszerint annyira hátul fekszik, hogy az ütőszögrúgó a závárzat záróállásában — tehát töltött fegyvernél normál állásában — állandóan majdnem ugyanannyira van megfeszítve, mint megfeszített állapotánál. Ezenkívül közel fekvő volna az a veszély is, hogy a lövő az ütőszöget a záródugattyú fogantyújának csak kissé erélyesebb visz-