35949. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ütőszögbiztosítás kézi lőfegyverekhez

szafelé forgatásánál a megfogóreteszen túl a feszítő nyugaszba forgathatná, tehát hogy az ütőszeg nem volna biztosítva, ha­nem megfeszítve. Hogy eme hátrányokat elkerüljük, a meg­fogóretesszel kapcsolódó orrot a záródu­gattyúban lévő ütőszög előbbre fekvő ré­szén alkalmazzuk, minek következtében a fogantyút csak kis mértékben kell elfor­gatni, hogy az orr a megfögóreteszbe be­kapcsolódjék. Ekkor azonban megtörténhet­nék az, hogy a lövő a fogantyút izgatott­ságból vagy sietségből túlságosan nagy erő­vel forgatja el és így az ütőszöget akarat­lanul is megfeszíti, ezért a fogantyú for­gását határolnunk kell, de oly módon, hogy ez által az ütőszög megfeszítését meg ne gátoljuk. A határolást, minek további elő­nye az, hogy a závárzat véletlenül akkor sem nyílhat ki, mikor a fogantyút ütés éri vagy mikor az megakad, példaképen ak­ként végezhetjük, hogy a záródugattyú fo­gantyúján rúgó által kifelé nyomott pecz­ket vezetünk át, mely a závárzattok -or­rába ütközve, a fogantyúnak csakis oly­mérvű elfordulását engedi meg, hogy a megfogóretesz az ütőszöget megfogó állá­sába jusson, a závárzatot ellenben a nyi­tás czéljából csakis akkor lehessen tovább forgatni, mikor a peczket befelé nyomtuk és a závárzattok orrából kikapcsoltuk. A billentyűt és az ütőszöget (3. ábra) az (a) csap körül forgatható és (c) rúgó nyo­mása alatt álló (b) biztosító emeltyűnek a billentyű (h) toldatára támaszkodó (g) toldata, illetve az (e) megfogóretesz bizto­sítja, melynek legömbölyített, horogalakú (el) toldata az ütőszögvas (fl) orrának pá­lyájába nyúlik; lövés előtt a (b) emeltyű­nek az agyból kiálló részét befelé kell nyomnunk és így az ütőszöget és billen­tyűt szabaddá kell tennünk. A záródugattyú fogantyúján hosszanti irányban egy (i) biztosítópeczek megy át (4—6. ábra), melyet a fogantyúgombban elhelyezett (1) csavarrúgó külső fejalakú (j) végével állandóan kifelé szorít, belső vé­gén lévő (k) fölfekvő résziével pedig a zá­várzattok (m) csavarfölületére nyom. A závárzattokon befelé álló (n) orr van ki­képezve, melybe az (i) biztosítópeczek (k) ütközője a fogantyú fölfelé forgatásánál beleütközik, úgy, hogy a fogantyút csakis akkor lehet tovább forgatni és a závárza­tot csakis akkor lehet nyitni, mikor az (i) biztosítópeczek benyomásával a (k) ütköző darabot az (n) orr elől eltávolítjuk. (8. ábra). A závárzat zárását azonban az (n) orr a rajz szerint nem akadályozza. Eme berendezés működési módja a követ­kező : Lövés előtt a részek a 3. ábrán látható helyzetben vannak, melyben az ütőszöget az (e) megfogóretesz és a billentyűt a (b) emeltyű (g) toldata reteszeli el, úgy hogy daözára annak, hogy a fegyver lövésre kész, az véletlenül el nem sülhet. Ép így nem nyílhat véletlenül a závárzat sem ki, mert ezt a tok (n) orra a leírt módon meggá­tolja. Ha a fegyver ily állapotában az ütőszö­get leeresztjük, a (k f és e) részek a 7. ábrán látható helyzetet fogják elfoglalni, melyben az ütőszögrúgó megfeszítve nincs, az ütőszög csúcsa pedig a töltényhüvely fe­nekét éri. Ez a helyzet az ütőszög most szokásos nyugalmi helyzete, melynél az ütőszöget érő minden lökés, pl. a fegyver tusának a talajhoz ütése már a töltény el­sülését idézheti elő. Hogy ezt a hátrányt megszüntethessük, csakis a fogantyút kell annyira fölfelé forgatni, hogy a (k) ütköző az (n) orrot érje (8. ábra), mikor az (e) megfogó retesz az ütőszög (f) orrába kap­csolódik és ezt elreteszeli, ekkor az ütő­szöget is annyira visszahúzzuk, hogy az a töltényürben lévő töltény fenekét nem éri. Lövés után az (e f) és (k) részek a 7. ábrán látható helyzetbe jutnak, mely hely­zetben az (f) orr az (e) megfogó reteszre fogódzik. A závárzattok (n) orra meggá­tolja, hogy a fogantyút teljesen fölfelé for­gassuk és a závárzatot kinyissuk, a meny­nyiben a fogantyút csakis annyira lehet el­forgatni, hogy a (k) ütköző az (n) orrba ütközzék, eme kismérvű elforgatás követ­keztében azonban az ütőszög rögtön elre­teszelődik a jelzett módon.

Next

/
Thumbnails
Contents