35949. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ütőszögbiztosítás kézi lőfegyverekhez

szafelé forgatásánál a megfogóreteszen túl a feszítő nyugaszba forgathatná, tehát hogy az ütőszeg nem volna biztosítva, hanem megfeszítve. Hogy eme hátrányokat elkerüljük, a megfogóretesszel kapcsolódó orrot a záródugattyúban lévő ütőszög előbbre fekvő részén alkalmazzuk, minek következtében a fogantyút csak kis mértékben kell elforgatni, hogy az orr a megfögóreteszbe bekapcsolódjék. Ekkor azonban megtörténhetnék az, hogy a lövő a fogantyút izgatottságból vagy sietségből túlságosan nagy erővel forgatja el és így az ütőszöget akaratlanul is megfeszíti, ezért a fogantyú forgását határolnunk kell, de oly módon, hogy ez által az ütőszög megfeszítését meg ne gátoljuk. A határolást, minek további előnye az, hogy a závárzat véletlenül akkor sem nyílhat ki, mikor a fogantyút ütés éri vagy mikor az megakad, példaképen akként végezhetjük, hogy a záródugattyú fogantyúján rúgó által kifelé nyomott peczket vezetünk át, mely a závárzattok -orrába ütközve, a fogantyúnak csakis olymérvű elfordulását engedi meg, hogy a megfogóretesz az ütőszöget megfogó állásába jusson, a závárzatot ellenben a nyitás czéljából csakis akkor lehessen tovább forgatni, mikor a peczket befelé nyomtuk és a závárzattok orrából kikapcsoltuk. A billentyűt és az ütőszöget (3. ábra) az (a) csap körül forgatható és (c) rúgó nyomása alatt álló (b) biztosító emeltyűnek a billentyű (h) toldatára támaszkodó (g) toldata, illetve az (e) megfogóretesz biztosítja, melynek legömbölyített, horogalakú (el) toldata az ütőszögvas (fl) orrának pályájába nyúlik; lövés előtt a (b) emeltyűnek az agyból kiálló részét befelé kell nyomnunk és így az ütőszöget és billentyűt szabaddá kell tennünk. A záródugattyú fogantyúján hosszanti irányban egy (i) biztosítópeczek megy át (4—6. ábra), melyet a fogantyúgombban elhelyezett (1) csavarrúgó külső fejalakú (j) végével állandóan kifelé szorít, belső végén lévő (k) fölfekvő résziével pedig a závárzattok (m) csavarfölületére nyom. A závárzattokon befelé álló (n) orr van kiképezve, melybe az (i) biztosítópeczek (k) ütközője a fogantyú fölfelé forgatásánál beleütközik, úgy, hogy a fogantyút csakis akkor lehet tovább forgatni és a závárzatot csakis akkor lehet nyitni, mikor az (i) biztosítópeczek benyomásával a (k) ütköző darabot az (n) orr elől eltávolítjuk. (8. ábra). A závárzat zárását azonban az (n) orr a rajz szerint nem akadályozza. Eme berendezés működési módja a következő : Lövés előtt a részek a 3. ábrán látható helyzetben vannak, melyben az ütőszöget az (e) megfogóretesz és a billentyűt a (b) emeltyű (g) toldata reteszeli el, úgy hogy daözára annak, hogy a fegyver lövésre kész, az véletlenül el nem sülhet. Ép így nem nyílhat véletlenül a závárzat sem ki, mert ezt a tok (n) orra a leírt módon meggátolja. Ha a fegyver ily állapotában az ütőszöget leeresztjük, a (k f és e) részek a 7. ábrán látható helyzetet fogják elfoglalni, melyben az ütőszögrúgó megfeszítve nincs, az ütőszög csúcsa pedig a töltényhüvely fenekét éri. Ez a helyzet az ütőszög most szokásos nyugalmi helyzete, melynél az ütőszöget érő minden lökés, pl. a fegyver tusának a talajhoz ütése már a töltény elsülését idézheti elő. Hogy ezt a hátrányt megszüntethessük, csakis a fogantyút kell annyira fölfelé forgatni, hogy a (k) ütköző az (n) orrot érje (8. ábra), mikor az (e) megfogó retesz az ütőszög (f) orrába kapcsolódik és ezt elreteszeli, ekkor az ütőszöget is annyira visszahúzzuk, hogy az a töltényürben lévő töltény fenekét nem éri. Lövés után az (e f) és (k) részek a 7. ábrán látható helyzetbe jutnak, mely helyzetben az (f) orr az (e) megfogó reteszre fogódzik. A závárzattok (n) orra meggátolja, hogy a fogantyút teljesen fölfelé forgassuk és a závárzatot kinyissuk, a menynyiben a fogantyút csakis annyira lehet elforgatni, hogy a (k) ütköző az (n) orrba ütközzék, eme kismérvű elforgatás következtében azonban az ütőszög rögtön elreteszelődik a jelzett módon.