35728. lajstromszámú szabadalom • Újítások ecetgyártó berendezéseken
melynek alsó részéből a (26) szivornya indul ki. Ezen szivornyának alsó végét a (42) szelep tartja zárva, mely a (44) mágnes hatása alatt álló, a (43) csap körül forgatható (45) fegyverzetnek végéhez van erősítve. Ezen elrendezés folytán a szivornya mindaddig zárva tartatik, míg a (41) tartályba beömlő és ebből a szivornyába áttérő anyagnak nyomása a (44) mágnes vonzó erejét le nem küzdi. Ennek megtörténtével az anyag a (42) szelepet a mágnes vonzó ereje ellenében hirtelen megnyitja és az anyagnak kiszívása kezdetét veszi. Az erős sugárban kiömlő anyag ezután a szelep záródását mindaddig megakadályozza, míg az anyag a (41) tartályban a szivornyának belső vége alá nem sülyed. A szívás megszűnésével a szelep ismét záródik és a leírt folyamat újból kezdetét veszi. A szívás időközeinek szabályozására a (41) tartályba betölt (46) üvegcső szolgál, mely lehetővé teszi, hogy a szívást megindíthassuk, mielőtt még az anyagnak a (41) tartályban való magassága a szivornya legmagasabb pontjának magasságát eléri. Ha ugyanis a (46) csövet lejebb toljuk, akkor az ez által összesűrített levegő nyomása az anyagot azonnal áthatja a szivornyán, mihelyt az anyag a (41) tartályban a (46) cső végéig emelkedik. Az elosztó szerkezet segélyével akár az imént, akár az előzőkben leírt módon a (27) tölcsérbe (1. ábra) szivott anyag a (28) facsatornába jut, mely a (30) eczetképző kádak fölött (47) csavarok segélyével van fölfüggesztve és melyből az anyagot (48) számlappal ellátott csapok segélyével szabályozható (29) szivornyákon át bocsátjuk a képzőkádakba. A (28) facsatornába a (31) cső van beállíthatóan betolva, melynek segélyével az anyag kiszívásának időközeit ugyanoly módon szabályozhatjuk, mint a 4. ábra nyomán leírt (46) cső segélyével. Némely esetekben megtörténik, hogy az egyik vagy másik eczetképzőkád külömböző behatások folytán nem képes a neki szánt anyagmennyiséget földolgozni, amiért is az ezen kádhoz folyó anyag mennyiségét csökkenteni kell. Az anyagmennyiségnek ezen csökkentése a (48) számlappal ellátott csapoknak megfelelő beállításával igen könnyen eszközölhetjük, ily esetekben azonban az egyik kádból elvont anyag a többi kádakba szivatik, ami nemcsak az ezen anyagmennyiségben földolgozatlanul megmaradó szesznek haszontalan elfogyasztásával, hanem az illető kádakban végbemenő folyamatoknak megzavarásával is jár. Ezen hátránynak beszüntetése czéljából, mely az összes eddigi önműködő fölöntő berendezéseknél észlelhető, a jelen találmány szerint mindegyik (29) szivornya és a hozzátartozó csap közé egy-egy (33) kiegyenlítő szivornyát igtatunk, mely kiegyenlítő szivornyák a (49) csőbe torkolnak, mely utóbbi az (50) tartályhoz vezet. Ezen elrendezés folytán az egyik vagy másik kádtól elvont anyag a (33) kiegyenlítő szivornyákon át és az ezekkel összekötött (49) csövön át az (50) tartályba vezettetik, melyből azt azon keverő tartályba bocsátjuk, melyben a földolgozandó anyagot alkatrészeiből összekeverjük. Ily módon tehát sem auyagvesztesség, sem pedig a kádak üzemének megzavarása nem következik be. A leírt elrendezés ezen előnyön kívül még az által tűnik ki az eddigi, hasonló czélra szolgáló elrendezésekkel szemben, hogy a (28) facsatornának alkalmazása és ennek a (47) csavarokon való fölfüggesztése folytán az eczetképzőkádakkal közlekedő szivornyáknak beállítása sokkal könnyebben és pontosabban foganatosítható, mint az eddigi, úgynevezett központos elrendezéseknél, melyeknél az összes szivornyák a képzőkádak csoportja fölött fölfüggesztett tartályon köröskörül sűrűn egymás mellett vannak elrendezve. Ily központos elrendezésnél az anyagmennyiség olykép volna szabályozandó, hogy az egyes szivornyáknak kiömlő szára gummicső segélyével meghosszabbítható vagy megrövidíthető, a szerint amint több vagy kevesebb anyag van a képző kádaknak szánva. Ámde ezen czélra sem skáláról sem egyéb támpontról nincs gondoskodva és így a pontos vagy egyenletes beállíthatásról szó sem lehet. A központos rendszernél továbbá azon
