35728. lajstromszámú szabadalom • Újítások ecetgyártó berendezéseken

súlyos hátrány merül föl, hogy a szivornyák a legcsekélyebb érintésnél kijönnek függélyes állásukból, pedig nincs nap, amelyen nem akadna dolog velük és amelyen nem kellene az egyiket vagy másikat másként beállítani; ha pedig a szivornyához hozzáérnek, ez vízszintes állását is változtatja és így a szivornya, ha homlokzata csak igen kevéssel is alacsonyabbra száll a többinél, előbb kezd működni és elszívja a többi eczetképzőkád egész anyagát; fordított esetben pedig utánszívás következik be, mely mindaddig eltart, míg azt észre nem vesszük, akár egy egész éjszakán át. Ilyenkor az illető eczetképzőkádat hétszámra is működésen kivül kell helyezni, a többi kád működése pedig egy éjjelen át kárba veszett. Ami pedig az elosztásra szolgáló, ismert szerkezetű forgó kart vagy keresztet illeti, úgy ez bármily rendszernél alkalmazva az egyenletes elosztásra a legalkalmatlanabb, mert a központhoz legközelebb eső Jyukacskán ugyanannyi ömlik ki, mint a legtávolabb esőn, pedig az utóbbi legalább is tízszer akkora területet nedvesít be, mint az első; már pedig a lyukakat a karon a szükséghez képest olykép egymáshoz sorozni, hogy ezek kifelé fokozatosan nagyobbak és sűrűbbek legyenek, lehetetlenség. A találmány szerint továbbá a (30) képzőkádaknak (32) szűrő födele is akként van szerkesztve, hogy az anyag a lehető legtökéletesebb elosztásban jut a képzőkádakban lévő forgácshoz. A szűrő födélbe ugyanis a sűrűn egymás mellett elrendezett, egyenlő magasságig fölfelé nyúló, igen vékony fúratu (51) szűrő csövek vannak beerősítve, melyeken át az anyag a kád belsejébe bocsáttatik. A (29) szivornyának vége ezen csövecskék közé nyúlik úgy, hogy a csövecskék a szűrő födélre ömlő anyag által alúlról fölfelé egyszerre és teljesen egyenletesen árasztatnak el; ennek következtében az anyag az eczetképzőkádban lévő forgácsok egész tömegén teljesen egyenletesen és igen finoman osztatik el, ami az eczet gyártására nézve tudvalevőleg igen fontos. A szűrő födélnek ily szerkezete folytán továbbá az eczetképzőkádakból fölszálló, savval telített páráknak kondensálását és így a szesznek legmesszebbmenő kihasználását érjük el. A kész eczet a képzőkádakból a (34) csövön át a forgácscsal telt (35) kádba folyik, melyből aztán a (36) csövön és a (37) csapon át a (38) csatornába jut, mely utóbbi (39) tömlők segélyével a (40) ászokhordókkal és az (52) gyűjtő káddal van összekötve. Ezen elrendezésnek előnye abban áll, hogy nem kell, mint az eddigi berendezéseknél külön fölügyelni arra, hogy mikor telik meg az egyik vagy másik ászokhordó, amennyiben az eczet az egyik hordó megtöltése után önmagától a következő hordót kezdi tölteni. Amint az előzőkből kitűnt, a találmány tárgyát képező újításokkal az egész üzemnek több, fontos tökéletesítését érjük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás eczetgyártó berendezéseken, jellemezve egy az eczet gyártására alkalmazott anyag képzésére szolgáló folyadékokat szállító szivattyúval összekötött, az egyes anyagkádakkal egy-egy csappal ellátott csőtoldaton át közlekedő közös elosztó cső és egy az anyagkádak kibocsátó csapjaival összekötött, közös kifolyató csatorna által. 2. Újítás eczetgyártó berendezéseken, jellemezve egy az anyagot önműködően egyenletes adagokban átbocsátó elosztó szerkezet által, mely két szivornyás, egy billenthető alaplemezen elrendezett tartályból és ezek mindegyikéből egy kétrekeszes fölfogó csészének egyik rekeszébe nyúló töltő csőből áll, a hol is a tartályoknak az egyik vagy másik oldal felé való billenése szerint a csészének egyik vagy másik rekesze jut az anyagot lefolyató cső alá és a tartályoknak a kellő időben való megbillenése egy ezen billenéssel helyét változtató ellensúlyozó tömeg segélyével biztosíttatik. 3. A 2. alatt igényelt újításnak egy foga-