35404. lajstromszámú szabadalom • Újítás ívlámpákon

E kísérletek alapján a következő eredményre jutottunk: Ha az ásványi anyagokkal elegyített szeneket egymás fölött rendezzük el, akkor a pozitív szén krátere csak gyengén világít és a fénynek legnagyobb része a széncsúcsok között levő fényívből indúl ki. így tehát előnyös a fényívet lehetőleg hosszúvá tenni. Maga a fényív azonban nagyon különböző gázok keverékéből áll, nevezetesen a) széngőzökből, melyek súlyosak és kevéssé világítanak, azonban jó vezetők és b) ásványi sók gőzeiből, melyek élénken világítanak és igen könnyűek, azonban miután a széngőzökkel együttesen többé-kevésbé lefelé mozogtak, a fényívet elhagyják és gőzörvények alakjában fölfelé száilva, a fölső szenet lánggal veszik körül. Ha most már a régi elrendezést alkalmazzuk, melynél a pozitív szén fölül van, akkor a világító gőzök, mivel nincsenek alávetve az elektromos szikra behatásának, a fölfelé emelkedés alkalmával lehűlnek, ennek következtében világítani megszűnnek és átlátszatlanná válnak. Ilyen elrendezés mellett tehát a fényív megnövelése által világító erőben viszonylag nagyon csekély lenne a nyereség. A fölszálló gőzök örvénylése továbbá a fény lobogását vonja maga után, különösen akkor, ha a feszültség 80 Voltot meghaladja. Az ilyen feszültség azonban jó világítóhatás elérésére nem elegendő, sőt inkább a feszültséget 50 Voltra vagy ennél is magasabbra kell fokozni. A fölső szénnek ásványi alkatrészei meglehetős hosszú darabon fehér izzásra hozatnak, eközben a szénből kiolvadnak és salakokat -képeznek, melyek a pozitív szén csúcsáról lecsepegnek a negatív szénre. Hogy e lényeges hátrányokat elkerülhessük, a szeneket egymással szemben kicseréljük, olyképen, hogy a pozitív, ásványi pótlékokat nagy mennyiségben tartalmazó szén alul, míg a negatív, ásványi anyagokat kisebb mennyiségben tartalmazó vagy egészen tisata szén fölül áll. Ennek az a következménye, hogy az ásványi anyagoknak a pozitív szénből történő kiolvadása ártalmatlanná tétetik és egyszersmind a fényiv nagyobb hosszban élénken világítóvá válik, mivel a fölszálló fémgőzök ugyanazt az utat veszik, mint a fölül elrendezett negatív szén által vonzott szénrészecskék és így hosszabb ideig maradnak az elektromos áram behatásának alávetve, mely izzásba hozatalukat eszközli. Azonban ez új elrendezést is befolyásolja a fémgőzöknek nyugtalansága, melyek örvények alakjában a fölső szén körül kiterjeszkednek. Továbbá ez elrendezésnél a fényív gyakran változtatja támadó pontját a fölső szénen. A fényívnek fölső csúcsa gyakran igen magasra folkúszik a fölső szén körül és így ez által sokszor olyan erős fényingadozásokat hoz létre, mint azok a közönséges szénelrendezésnél tapasztalhatók, ahol a pozitív szén fölül van. De egy másik hátrány is érezhetővé válik, mely különben átfordított fényíveknél mindenkor tapasztalható, nevezetesen az, hogy a hosszú fényívnek fölső vége, mely a különben is mindig alacsonyabb hőmérsékletű negatív most fölső széncsúccsal áll szomszédságban, lehűl és ennek következtében az említett széncsúcs körül a fémgőzök egy része megsűríttetik. Ha most már az alsó szén fémvegyületeket nagy mennyiségben tartalmaz, akkor az említett megsűrítés vagy lecsapódás olyan erős lehet, hogy az alsó szénre időről-időre folyós salakcseppek hullanak vissza. Végül a fejlesztett fénynek legna' gyobb része fölfelé vettetik és így a fénykihasználás, a menyezet megvilágításától eltekintve, nem tökéletes. Hogy egymás fölött elrendezett szenekkel teljesen kielégítő eredményt lehessen eléiui, arra a fenti okokból egyáltalában nem elegendő áz, ha a fényívet egyszerűen megfordítjuk és fölső elektróda gyanánt tiszta szénből álló szénpálczát alkalmazunk. Azonban azt találtuk, hogy a fentebb elősorolt hiányokat mind ki lehet küszöbölni, ha a fölső szenet a fényívnek közvetetten közelében egy tűzállóanyagból lemez vágy csésze alakjában kiképezett védőkészűlékkel vesszük körül, mely a fényívnek támaszpontul szolgál, annak a fölső szénre való felkúszását lehetetlenné teszi, különösen pe-