35404. lajstromszámú szabadalom • Újítás ívlámpákon

dig a felső szenet ós annak csúcsához fölszálló fémgőzöket olyan magas hőmérsékleten tartja meg, hogy e gőzök cseppekké nem sűrűsödhetnek meg. Mivel pedig a védőkészűlék egyidejűleg reflektor gyanánt is szerepel, egyben sikerül csaknem az összes fényt hasznossá tenni és lefelé irányítani. Ilyen módon 10—40%-kal kedvezőbb fénykihasználás érhető el, mint a régi berendezés segélyével, mivel nagy hosszúságú, állandó fényív keletkezik, igen magas hőmérséklettel, melynek létrehozásához 50 Voltos és magasabb feszültségeket is lehet alkalmazni. Mivel a jelen találmány értelmében fölső negatív elektróda gyanánt olyan homogén vagy bélszén alkalmaztatik, mely viszonylag csekély mennyiségű ásványi pótlékokat tartalmaz, vagy belőle az ilyen pótlékok egészen hiányoznak, következőleg csakis az alsó, pozitiv szén kráterének szélénél lépnek fel salakok, melyek épen ezért csaknem teljesen elgőzölögnek, vagy minden káros hatás nélkül oldalt lehullanak, anélkül, hogy a fentebb idézett hátrányokat előidézhetnék. Mivel a fölső szénpálczát a védőkészűlék egyszersmind a gyors elhasználás ellen is óvja, bizonyos esetekben e szénpálcza egy szénből készített tömb által is helyettesíthető, mely szükség esetén tűzálló fémvegyűletekkel van impregnálva, úgy hogy az ilyen lámpánál csakis egyetlen mozgatható szén talál alkalmazást. Az utóbbi elrendezésénél a szénhez hozzáelegyített ásványi vegyületek lecsapódó gőzei a széntömbön fehér, a fényt visszaverő bevonatot hoznak létre, mely bevonat csakis a középponton hiányzik, hol egy élesen határolt fekete folt marad meg. Ennek következtében a fényívnek újból való meggyújtása nagyon egyszerűen eszközölhető az által, hogy az alsó pozitiv szenet a fölső negatív tömbbel érintkezésbe hozzuk. A védőkészűléknek legegyszerűbb kiviteli alakja egy nehezen megolvasztható anyagból, pl. agyagból, mészből vagy magnéziából készült tömb lehet. Azonban a készüléket ez anyagokból vékony fallal s elő lehet állítani, vagy pedig készítéséhez fémet is lehet használni. Továbbá a készülék két darabból álló csésze alakját is veheti fel, miáltal annak szótrepedése könnyebben elkerülhető. Az utóbbi esetben az alsó rész (a csészénél), mely a fényívtől távolabb esik, kevésbé tűzálló anyagból is készíthető, míg a fölső rész az egésznek mintegy födelét képezi, mely eltörés vagy megolvadás esetén könnyen pótolható. A gőzök a csésze belsejében csakis igen csekély részben csapódnak le, míg legnagyobb részük a csészének alsó széle mellett, vagy pedig a csészének nyílásain át elvonúl. Hogy e gőzöknek az üvegharang falára való lecsapódása megakadályoztassék, a védőkészűlék körül tetszőleges anyagból álló füstfogó vagy füstszívó rendezhető el, mely a gőzöknek elvezetésére ós kondenzálására szolgál. A szénhez adagolandó pótlékok gyanánt előnyös megolvasztható világítható sókat alkalmazni, melyek eléggé illékonyak arra, hogy még az esetben is könnyen elgőzösíthetők legyenek, ha a szénben nagy menynyiségben vannak jelen. E sók megolvas?' tott állapotban a szenet megnedvesítik és így nagyob szabályosság érhető el az elgőzösíté8t illetőleg. Első sorban a kalcium, magnézium, bariura, stroncium stb. megolvaszthatói sói jönnek itt tekintetbe, különöseu pedig e fémeknek fluoridjai, foszfátjai, borátjai, melyekkel a káliumnak vagy nátriumnak sói (pl. foszfátjai, borátjai, szilikátjai, wolframátjai) lehetnek elegyítve, mint amelyek a szenet könnyen megnedvesítik és az elégés gyorsaságát csökkentik. Az olyan elrendezés, melynél a szénhez a fent elősorolt pótlékok vannak elegyítve, lehetővé teszi a fényívnek ásványi gőzökkel való rendkívüli gazdagítását. Ugyanez elrendezés váltakozó áramnál is előnyösen alkalmazható. Amennyiben azonban ez esetben az áram két váltakozása körül csakis egy ízben halad a kedvezőbb irányban, vagyis alulról fölfelé, ennek következtében a fénykihasználás nem olyan nagy, mint egyenáramnál; az új elrendezés-