35378. lajstromszámú szabadalom • Újítások úszójárműveken
— 2 — gyobb részben vagy teljesen a vízvonal alatt van kiképezve, a 2. ábra a találmány szerint szerkesztett verseny-yacht törzsének nézete, a 3. ábra egy közönséges motorcsónak nézete, a 4. ábra oly hajó keresztmetszete, melynek oldalai szélesebb mélyítéssel bírnak, mint az 1. ábrában látható hajó oldalai. A jobb- és baloldalon két fölépítmény van föltüntetve, melyek közül az első nehéz rakományok, a második pedig könnyű rakományok esetében alkalmazandó. A többi ábrán különféle hajófalak részeinek függélyes metszetei vannak bemutatva, melyek a mélyítés vagy mélyítések, vagy hullámos fölületek változatos alakjait mutatják. Ezen ábrák csakis tájékozásul szolgálnak, mivel a találmány nem szorítkozik csupán ezen speciális alakokra és ha az alábbiakban görbékről lesz szó, akkor ezek. nek egyenes vagy görbe vonalakból és szögletekből összeállított megközelítései szintén ideértendők. Mint a hajó középrészének ezen új tipusai mutatják, a hajótest az alsó hajóür (A) síkja alatt (4. ábra) a szokásos vagy bármilyen más alakkal is bírhat. Ezen sík fölött egy vagy több mélyítés van elrendezve, míg a falak fölső része minden esetben kifelé görbül vagy hajlik a (C) vízvonalhoz közeleső pontig (4. ábra). A hajófalak innen kezdve befelé görbülnek és a (D) födélzet körvonalaihoz a hajó szélességének előnyösen körülbelül 1 /s vagy 1 /9 részét kitevő sugarú ívben csatlakoznak, azonban ezen sugár a hajó jellege szerint változhat. A normális gerendavonaltól, melynek a (D, E) vonal egy részét alkotja, emelkedik fölfelé az (F, G, H, J, K) fölépítmény és az (E) pontból kiindulva, befelé, fölfelé és kifelé irányuló körívben halad (4. ábra), azonban különféle módosítások képezhetők, melyeknek példáit a többi ábra mutatja. A kihajlásnak nagysága (J) pontnál, valamint a (J) pontnak a fölső (K) födélzettől való távolsága és a korlát kinyúlása (L)-nél a hajó speciális rendeltetése szerint változhatik. Lényeges azonban a kinyúlás és a fölső födélzet síkja közé egy hosszanti kötőgerendának elhelyezése, minek következtében a födőlapok szilárdan leszögezhetők és a fölső födélzet nagy mértékben megerősíthető. A hajó törzsének és a fölépítménynek tartására (Ml, M2, M3) merevítő gerendák, (Wl, W2) hevederek és (Nl, N2) oszlopok vannak elrendezve. A gerendák helyett szintén lapok alkalmazhatók, a mint az a 4. ábrában szakadozott vonalakkal föl van tűntetve. A (Wl) hevederek a fölépítmény falainak oldalirányú és függélyes irányú szilárdítására szolgálnak. A hajó páz rendszerint a mélyítés körvonalait követi, a mint azt a 9., 10. és 11. ábrák mutatják, mi mellett még különféle ismert alakú merevítő kötőgerendák is alkalmazhatók a hajó terjedelmének és rendeltetésének megfelelően. Azon esetben, ha két vagy több mélyítés van alkalmazva, vagy pedig a mélyítések vagy redők kicsinyek, akkor a hajóváz egyenes vonalakban van kiképezve, a helyett, hogy a mélyítések hajlásait követné. Ez esetben a mélyítéseket vagy redőket a födőlapok alkotják, melyek bizonyos esetekben Z-alakú vagy másféle támaszokkal erősíthetők meg, mint ezt pl. a 16. és 20. ábra mutatja, a hol a födőlapok egyenesek, vagy pedig szögleteket képeznek, míg a 17. és 18. ábrán a födőlapok kis redőkkel vannak kiképezve. Ezen módszer akkor alkalmazható előnyösen, ha már megépített hajókat kell átalakítani és a megközelítően sík lapok oly czélból távolíttattak el, hogy a jelen találmány alkalmaztassék. A 10. ábra hosszanti tőgerendákat mutat. A 21. és 22. ábra a találmánynak fahajókon való alkalmazását mutatja. A 23. és 24. ábra két módszert mutat, mely szerint a már megépített hajó falait mélyítéssel láthatjuk el és pedig oly módon, hogy a fővázat eltávolítjuk és a belső oldalra pótvázat szerelünk. A 25. ábra a találmánynak oly hajón való alkalmazását mutatja, melynek váza a szokásos függélyes irányú elrendezés helyett hosszirányú elrendezéssel bír. A mélyítések a hajónak egészen a végéig haladhatnak, a mint azt az 1. ábra mutatja, vagy
