35258. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fékkészülék mindenféle vontatott járművek számára

3 -a (9) kúpos fogaskerék, ennek következtében azonban a (3) tengelynek csavarmenetekkel ellátott szakaszára szerelt (14) csúszó sarú hátrafelé mozog. E hátrafelé történő mozgás átvitetik a jármű kerekeinek féktuskóit működtető rudazatra, hol a (14) csúszó sarúnak e hátrafelé történő elcsúszása megfelel a féktuskóknak a kekerékabroncsoktól való távolságának. Ha tehát a fék a vontató hatás kezdete előtt meg volt húzva, akkor az a (3) tengelynek a fentebbiek értelmében történő elforgatása következtében meglazíttatik. A (14) csúszó sarú hátrafelé történő elcsúszásának az által van határ szabva, hogy az e hátrafélé történő mozgás pályájának vége előtt, az 5. és 6. ábrákon részletrajzban bemutatott kikapcsoló szerkezetet hozza működésbe. E szerkezet áll egy, az (1) tartóban vezetett (19) rúdból, mely kétoldalt kiálló (20) és (21) ütköző csappal van fölszerelve. A hátrafelé mozgó csúszó sarú pályájának vége előtt hozzáütközik a (20) csaphoz és így a (19) rudat hátratolja. A (21) ütközőcsap viszont a (17) villához nyomul hozzá s ezt szintén hátratolja, miközben a (22) tekercsrúgó összenyomatik, míg csak a (11) kapcsolókörmöknek a (9) kúpos f ogaskerék kapcsoló körmeivel való öszszeköttetése megszűnik. Mivel e pillanattól kezdve a (3) tengtely nem forgattatik tovább, a féktuskók megeresztett állapotban maradnak mindaddig, míg csak az igavonó állatok vontató hatása a (16) rúdra meg nem szűnik. Ha most már a haladási pályán lejtő jön elő, akkor természetesen az igavonó állatok vontató hatásának ereje is csökken, sőt az egészen meg is szünhetik, ha a kérdéses lejtő eléggé meredek arra, hogy a járműnek önmagától való gördülését idézheti elő. A (16) rúdra egy (23) tekercsrúgó van szerelve, mely állandóan arra törekszik, hogy a (17) villát s következőleg a (12) karmantyút is hátrafelé tolja el. A mint most már az igavonó állatok vontató hatása annyira csökkent, hogy a (23) tekercsrúgó feszültsége annál erősebb, az utóbbi a (16) rudat, a (17) villát és a (12) karmantyút hátratolja annyira, hogy a (12) karmantyúnak (11) kapcsolókörmei a (8) kúpos fogaskeréknek (10) körmeivel jutnak kapcsolatba, mely pillanatban a (3) tengely forgásba hozatik. A forgás iránya azonban olyan, hogy az által a (14) csúszó sarú előre tolatik, oly módon, hogy a féktuskókat működtető rudazat az előbbieket a kerékabroncsokhoz közelíti mindaddig, míg csak érintkezés és így súrlódás áll elő. Mihelyt a fékhatás oly erősen lép föl, hogy az igavonó állatok ismét igénybe vétetnek, a (16) rúdra ható erősebb vontatás következtében e rúd s következőleg1

a (12) karmantyú is újból előre tolatik, miközben a (8) kúpos fogaskeréknek a (3) tengelylyel való kapcsolata megszakíttatik. A féktuskóknak előidézett meghúzása mindamellett érvényben marad mindaddig, míg csak az igavonó állatoknak növekedő igénybevétele folytán a (16) rúd, valamint a (12) karmantyú még tovább eltolatik előre, annyira, hogy a (9) kúpos fogaskerék jut a (3) tengellyel kapcsolatba, mire a föntebb leírt munkafolyamat újból kezdődik. A (8) és (9) kúpos fogaskerekeknek e váltakozó bekapcsolása kézi erő beavatkozasa nélkül, tökéletesen önműködőiéig történik, a mindenkori szükség fókának megfelelően. A be- és kikapcsolás a szükséges pillanatban mindig az igavonó állatok közvetítésével következik be. Az előadottakból világos, hogy ha a jármű nem vontattatik, vagy áll, illetőleg hátrafelé mozgattatik, a (12) karmantyúnak (11) kapcsoló körmei mindig a (8) kúpos fogaskeréknek hasonló körmeivel állanak kapcsolatban. Ennek, a jármű emberi erővel történő mozgathatóságára való tekintettel, bizonyos hátrányai vannak. Ezért szükséges a (16) rudat valamely rögzítő szerkezettel ellátni, mely lehetővé teszi a (17) villát a (12) karmantyúval együtt a föltüntetett középállásban átmenetileg fogva tartani. Ez bármely tetszőleges reteszszerkezet segélyével történhetik, mely záró ál-